Mittomén mi volt. :D Vasárnap. A sz*r hetekről lecsúsztunk a Beekse Bergenben, mert a múlt héten vége lett, és ma terveztem, hogy esetleg kimegyünk. Délelőtt finom napsütés, délután szakadó eső. Ja, Párizs meg London, mit a hülye reklámban. Van pár fotóm még a hét…

Nem tudom melyik héten, szerintem olyan 2 hete, voltunk a könyvtárban újra. A csajok nagyon szeretik. Pipi tényleg olvas(na) de a kisnyúl annyira aktív, hogy nem nagyon lehet mellette. Kikölcsönözni nem szoktunk semmit, hanem inkább ott olvasgatunk. Én is viszek magamnak magyar…

Szaszát úgy kipingálták szerdán az Etenstijdban, hogy kedvem lett volna leballagni a játszóházba az animátorokhoz, mélyen az arcukba hajolni, és folytott hangon megérdeklődni a, van-e gyerekük?b, az édesanyjuk telefonszámát.

Üres vagyok. Nem találom a helyem. Nem látok semmit. Nem érzek semmit. Csak ez emlékeim törnek föl. Ordítani akarok, sikítani és addig rohanni amíg össze nem esek. Belevájni a körmöm bármibe és tépni. Fáj. Hiányzol. Kínlódom. Emlékezem. Mindörökké.