Szóval az augusztusi szafarinkat írom le, és felteszek 135 képet is. Nem fogok minden képhez kommentárt fűzni, hanem most leírok minent, és a képeket utána csatolom.

Szóval a bejáratnál rögtön a majmokba botlunk, a csimpánzokba. Szöszit már onnan is nehezen lehetett elcsábítani, mivel imádja a majmokat. A csimpánzok után a gólyák egy telepe következett, majd egy hatalmas területen zebrák, gnúk, és afrikai antilopfélék legeltek szabadon. Azért szabadon, mert a szafaribuszok, autós szafarizók és az állatgondozók csíkos autói szabadon járhattak közöttük.
Majd az egyik játszótér, a gorilla játszótér következett. Ez egy fákra épített akadálypályaszerűség, amin alapból sem könnyű átmenni, főleg nem úgy, hogy elég nedves és csúszós volt az egész, mivel előtte esett az eső. Azért mindannyian átmentünk rajta, bár Szaszát néhol cipelnem kellett. :D

A vadkutyák következtek, akik éppen akkor kaptak csontot, és ezt tolták befelé nagy boldogan. Itt kétfelé ágazik az út, lehet egyenesen menni a madárshow felé, vagy elkanyarodni a nagyjátszótér, a kecskesimogató és az éttermek felé. Mi - megint - a második utat választottuk, főleg a játszótér és a kecskék miatt. Itt egy hatalmas fedett ebédlőszerűség is van, mi is itt ebédedltünk saját, hozott anyagból. :D

Miután végeztünk az ebéddel, kecskékkel (nem a kecskéket ettük), mentünk tovább az elefántokhoz. Itt egy hatalmas zápor kapott el bennünket, úgyhogy gyorsan továbbhaladtunk a majmokhoz, ahol vot egy kis zárt házikó, oda bezsúfolódtunk még jópár emberrel. Az elefántokról így nem is készült kép. A majmoknál az eső miatt többet időztünk mint máshol, de a legtöbbet talán a Dip&Dap Huis-nál voltunk, ami egy házikó gyerekeknek, egy csúszdával. A csajok itt jól elvoltak a vizes csúszdán.

Majd a Szavanna egy része következett, ahol zebrák, zsiráfok és még több állat vegyesen található. Itt meg is méreckedtünk a zsiráfokkal. :D
A vízimadarak egy másik csoportja következett, majd az egyik kedvencem a varacskos disznó és kicsinye. Majd a gorillák háza jött, ahol fedett helyen voltunk megint, bár talán éppen ekkor nem esett az eső. A gorillák játszottak, nagyon aktívak voltak, el is felejtettük elővenni a gépet, annyira lekötöttek minket. A szurikáták szintén lenyűgözték a családot, főleg a földbe vájt szurikátaút embereknek, ami egy műanyaggömben végződött, a szurikáták territóriumán. Ebben kuksolva közelebb lehetett - volna - kerülni a szurikátákhoz (amennyiben odajöttek volna).
Az oroszlánok most nagyon közel voltak a kukkolóablakokhoz, Pipitől és Szaszától kb. 2 méterre volt az egyik nőstény.
Majd 3 hiéna következett, akikről azt gondoltam, hogy ez átverés. Ezek ugyanis pont úgy néztek ki, mint ha nem élnének, mert mozdulatlanul feküdtek. Gondoltam ezek bizti kimúltak és nem akar a szafaripark újabbakat beszerezni, hát kitömték őket és kirakták a napra mindhármat. Végül az egyik felemelte a fejét, még mielőtt kikérthettük volna a panaszkönyvet (:D). A kicsi fekete majmok legutóbb sem csináltak semmit, még a hatalmas halak sem izgatták őket, amik az előttük levő folyóban úszkáltak. A medvéhez érve már eléggé elfáradtunk, gyorsan tovább is mentünk a Kongó étteremhez.

Itt volt kis zsiráfogolás, autókázás, fagyizás, és a tigrisek is pont itt vannak elhelyezve, úgyhogy csak több, mint egy órás pihenő után indultunk tovább.
Megint majmok következtek, akik éppen akkor kaptak enni, vékony kötélen egyensúlyozva iparkodtak át a kis szigetre, ahol az ebédjüket kapták, közben le sem vették a szemüket a gondozójukról. Ők a kapibarákkal voltak egy részen, ez utóbbiak a legnagyobb testű rágcsálók, és kb. akkorák, mint egy német juhászkutya. :D Mondtuk is Szöszinek, hogy egy ekkora egérrel már nem lehetne packázni, hokedlire felugrálni nem elég. :D Ő tovább is állt gyorsan a lámákhoz.

Ezután a madárparadicsomban kötöttünk ki, ez a legészakibb része a parknak. Mi Pistivel nem nagyon szeretjük a madarakat, mi gyorsan meg is léptünk innen, csak 1-2 fotót készítettünk. Ekkor derült ki számunkra, hogy a madárshow is itt van helyileg, de éppen akkor csúsztunk le róla. Találkoztunk viszont Robinnal, aki az egyik madarász, aki Monique-nak a veje, és akitől az első, ingyenes jegyeket kaptuk. Éppen az előadás után felmerülő kérdésekre válaszolgatott, karján egy fehérfejű rétisassal, amit később egy másik madarász elvitt. A háttérben látszott a Szavanna egy másik részlete több állattal. Ekkor már 5. órája voltunk a parkban, eldöntöttük, hogy elég fáradtak vagyunk, hazaindulunk. Az egyik hajóról éppen lecsúsztunk, úgyhogy várnunk kellett a következő járatra. Közben játszottunk a játszótéren, és meg is áztunk, mert megint eleredt az eső.
A hajón most a jó oldalara ültünk, sok klassz képet tudtunk készíteni a Szavanna további részein élő állatokról.

És akkor a képek, kommentár nélkül