Istenem de sírós nap volt a mai is. Szasza sokat beszél Pistiről változatlanul, szegénykém nem is tudja, hogy hogyan gyűri, gyilkolja, kínozza a szívemet, de természetesen nem mondom neki.
Nagyon várja haza az apukáját, ma is többször emlegette, hogy jön haza apa. Estefelé amikor már sötét volt odakint, akkor valaki elment az ablak előtt akkor felugrottak, hogy jött valaki. Szasza mondta, hogy apa jött meg. Én is felugrottam és elkezdtem kiabálni az idegtől. Annyira megzavarodtam, hogy odamentem az ajtóhoz és ki is nyitottam, de nem volt ott senki. Iszonyú állapotban vagyok néha, és ahogy közeledik a hazaindulás ideje egyre jobban készülök ki idegileg.

Ma rengeteg számot hallgattam meg ami Pistihez kötődik, amikkel tördelem össze a lelkemet, de valamiért jól esik ahogyan tiszta erőből gyilkolom magam. Aztán összerogyva vonyítva bőgök a földön.
Istenem nem ezt érdemeltük, ő sem én sem.