Ma is csak a dolgaim után rohangáltam, Pipi a szememre is vetette, hogy soha nem vagyok itthon. Pedig jobb lett volna, ugyanis szörnyű szél fújt tegnap is és ma is. Sőt amikor jöttünk haza akkor is alig tudtam az autót az úton tartani. Szerencsére volt segítségem, ezúton is köszönöm mindkét Csabinak.

Szabinának nem volt elég 2,5 hét tömény tésztásleves-evés (csigaleves) már tegnap is azt szeretett volna, de csak ma csinált mama. Két tányérral evett belőle, aztán bebrummogott egy tényér tejfölös tésztát. Bebrummogott: Szasza ha jóízűen eszik, vagy nagyon finomnak találja az ételt akkor brummog, búg evés közben. Néha én is csinálom, nagyon ritkán, szóval ezt biztosan tőlem örökölte.

Vacsi után szóltam nekik, hogy üljenek le a kanapéra, hogy tudjak róluk egy "csoportképet" csinálni. Erre Pipi aszongya, hogy őt ne fényképezzem. Mondtam neki, hogy majd ha betölti a 18. életévét és minimum 3 nyelven benyújt nekem egy lemondó nyilatkozatot akkor nem fotózom többet és nem kerül fel a blogra. :D

Több képet is csináltam, de ez a két gyerek annyira ficergett, hogy csak ez az egy az, ami értékelhető. Egyébként is valamiért teljesen elment mindkét gyerek esze. Hihetetlen mennyire szófogadatlanok amióta hazaértünk. Kérdeztem is Pipitől, hogy hol hagyták el útközben a jó modorukat?

Ma a krematóriumban is voltam, elhoztam a másik urnát. Valamiért az a kényszerképzetem, hogy az időjárás valahogyan összefüggésben van Pistivel. Amikor mentem a krematóriumba akkor elfogadható volt az idő. Amikor jöttem ki az épületből nagyon hideg szél fújt és csapkodott az eső. Én is sírtam, együtt Pistivel, és szorítottam az urnát.