Szóval még mindig a tegnapi nap, mert a fotókat még csak most kicsinyítettem le.

Pipi délelőtt monitorfejű volt, vagyis gépezett egyfolytában, ki se tolta a képit.

Mi Szaszával és Csilivel már kimerészkedtünk, (én akkor még pizsiben .... hát nem bírom elfelejteni, de jó is volt). Csili ahogy napsütést észlel azon nyomban ott fel is borul.

Szasza pedig pózolt nekem (én még pizsiben voltam - bocsi, de olyan jó leírni .... :D)

 Aztán ahogy Szasza elkezdett locsolni, Monitorfejű is kimerészkedett és vágta a szokásos pofázmányokat:

Mondtam neki, hogy ha majd nagyobb lesz, vagy majd a gyerekeinek mutogatja ezt a blogot, akkor nézhet, hogy csak ilyen majomkodós fotó van róla fent. Na erre disztingvált ...

... egy fotó erejéig, aztán vissza majom-módba: 

És még tovább:

Aztán jött a Kung-Fu panda Pipi üzemmód:

Ahogy a bringák előkerültek, Csili rögtön magához tért, félti a kis praclijait, okkal-joggal:

Kistúró kíváncsi:

És a sikergyanús bújócskázás, amikoris Pipivel szimpla röhögőgörcsöt kaptunk, mert Szasza olyan tehetségesen el tudott bújni (és még az ajtót is húzta magára - hogy még jobban elbújhasson?)

Vadvilág az udvarban (csajokon, Csilin kívül):

Ezektől a kis rissz-rossz bogaraktól ez a két Banyatanonc olyan sikítógörcsöt tud kapni, hogy minden kihullik a kezemből és rohanok ki életet menteni. Közben csak ez a kis ártatlan piros bogárka libikókázik a levél hegyén, belesüketülve (velem együtt) a két Nyanya egymás szavába vágó hadarásába, hogy micsoda kegyetlenségeket tud véghezvinni ez a bogár. És hogy tüntessem el azonnal.

Megnyugodhat a PETA, a GREENPEACE, a Levegő Munkacsoport, a 4 Mancs és a Rainbow Warrior teljes legénysége, mert nem esik bántódása a kertünkbe tévedt vérszomjas bogaraknak (mint emez is feljebb).