Nem, tényleg nem sz*rtunk be, de mialatt jöttünk haza Csilivel Tilburg-be, már megírtam fejben a blogot és minden második mondatban volt valami szag. (Ez amúgy sokszor megtörténik, hogy fejben megírom a blogot - állatjó lesz - aztán persze szépen el is felejtem.)

Szóval Nóri és Krisztián felajánlották, hogy töltsük náluk az éjszakát Bécsben, ezért nagyon hálás vagyok, kivált, hogy nekik nincs háziállatuk, Csilit mégis beengedték a lakásba. HÁLA!!!! Bendegúz és Léna nagyon élvezte a kutya jelenlétét amúgy, Csili - a vénasszony - már nem annyira, de sikerült bonyodalmak nélkül megúszni a kalandot, oda-vissza.

Mivel Bécs a gps szerint nagyjából 600 km-re van Gyulától, elég volt elindulnunk 10-11 körül otthonról. Még együtt kávéztam anyámmal, együtt reggeliztem a csajokkal, bepakolásztam az utolsó motyókat és elindultam.

Az egész utat nehezítette, hogy nem csak 9 kiló élőhúst szállítmányoztam (Csili) hanem olyan 20 kiló döglöttet is (agysejtek - neeeeem) csirkemell és darálthús, mégpedig egy szivargyújtóról és hálózatról is működtethető ládában. Ha ez a @#&@& hús nem lett volna, akkor sokkal kényelmesebb lett volna az út, de ha majd toljuk a belőle készült kajákat akkor tuti nem ezt fogom gondolni. Viszont nem álhattam meg olyan hosszan pihenni ahogyan szerettem volna, vagy amikor kétszer kényszerpihenőt kellett tartanom akkor is folyton attól rettegtem, hogy megrohasztom a húst és folyton ennek a szagát (SZAG 1!) vizionáltam.

Na de vissza a csütörtökhöz. 600 km - valljuk be - annyira nem táv, nekem legalábbis nem, tudtam, hogy röhögve, kényelmesen meg lesz. Még anyámék kapubejárójában észrevettem, hogy vagy a gps működik vagy a hűtőapparát, dönthettem, hogy odatalálok de megrohad a hús (SZAG 2!), vagy a hús túléli, de esetlegesen Kenyában kötök ki. Egyik verzió sem tetszett, szóval irány az autósbolt, vettem egy szivargyújtó elosztót.

Onnantól kezdve viszont folyton a hűtőt csekkeltem, világít-e a jelzőlámpája! És el kell, hogy mondjam, hogy egyszer SEM tévedtem el, még Bécsben sem, ahol pedig olyan szintű sávfelfestések

vannak, hogy ember legyen a talpán ha eligazodik rajta. Szóval köszi a tapsot, ... mert megérdemlem, főleg ha azt tekintjük, hogy fogalmam sincs, hogy merre van jobbra meg balra. Mondjuk nem is engedem a gps-nek, hogy beleugasson a vezetésembe, egyrészt mert ne ugasson bele, másrészt meg tényleg f*ngom nincs, hogy melyik a jobb meg a bal kezem.

Amúgy millió fok volt pedig esőre készültem, de a frissen elkészült klíma megtette áldásos hatását. Ennek ellenére tényleg a hőmérséklettel gyűlt meg a bajom többször is, innen a büdiblog elnevezés.

Szóval Bécsbe kényelmesen, kihívások nélkül 17 óra körül értem. Gyönyörű város Bécs, bár myilván nem a legszebb részeit sikerült látnom, de nagyon tetszett. Furcsa volt Hollandia után, hogy milyen magas épületek vannak, milyen színesek a házak és mekkora tömeg és zsúfoltság van. Hiába élek Hollandia 5.- 6. legnagyobb városában, magas épületek és zsúfolt terek között, Bécsben olyan érzésem volt, hogy Tilburg csak egy vidéki kisváros egy bóttal, egy kultúrral és 3 kocsmával. 

Az árak viszont vááááá! A benzin olcsóbb, mint otthon, mint Németben és itthon, de a kisbót (Zielpunt) ami Nóriéktól 200 m-re van az viszont toronymagasan veri az összes árat amit ismerek Európában! De az osztrák würst-öt nem hagyhattam ki, mert IMÁDOM és vettem egy bazi nagy fürt banánt is (különösebben nem szeretem - de nem folyik, nem ereszt levet, nem kell késsel hámozni de HíZLAL) és miközben másnap kettessével toltam be anyámra gondoltam, akit tiszteletbeli majommá fogadnának tekintve banánfogyasztását mennyiségben mérve.

Állatijó volt megint két kisgyerkőccel lenni, főleg, hogy Léna és Bendegúz az enyim kölkökhöz képest minik, nekem ilyen kiskölekkeim már nem lesznek mert nem vagyok már óvoda, de szuperjó volt a nosztalgia. És ettem igazi bécsi kaiser-zsemlét, sehol nem ettem még ennyire finomat! Azért sikerült Nóriékkal elpletyizni 11-ig, Csili a szomszéd kutyákkal smúzolt, bár fogalmam sincs, hogy tud-e németül ugatni?

Reggel 8-kor indultunk tovább, a nap sütött, gondoltam akkor klímázás lesz megint. Délután 1/2 6-ra tette a gps az érkezésünket, gondoltam klassz, még esetleg sétálunk is egyet Csilivel itthon, vagy elmegyek a Jumbóba hátha kell valami, de persze a gps tervez, Isten meg úgy feltekerte a termosztátot odafent, hogy a hőséggel teljesen újratervezte a gps menetrendjét.

Mondjuk a klímát nem kellett bekapcsolnom szerintem 10-11-ig, és egészen jól is haladtunk. Ausztriában nem álltunk meg egyszer sem, a határ előtti utolsó kúton (Suben) gondoltam, hogy megállunk de benéztem, úgyhogy Németben volt az első megálló, a határ után kb. 60km-rel. Ekkor már nagyon meleg volt, ment a klíma, a hűtő és persze a cd-lejátszó. Iszonyatos hangerővel.

Én nagyon szeretek zenét hallgatni, akik ismernek tudják, de azt már kevesebben, hogy énekelni is nagyon szeretek. Azt nem részletezem, hogy milyen minőségben, de az Evanescence daloktól sem ijedek meg, hanem nagy önbizalommal, még nagyobb torokkal és tüdővel, extranagy hangerővel próbálom túlénekelni Amy Lee-t. 

Tudvalevő, hogy a kutyáknak nagyon jó a hallásuk ...... Csili kutya. Nem tudom mit élhet át egy - egy általam előadott dal hallatán, de szerintem már a hangszórókból jövő hangerő sem hat jótékonyan a hallójárataira. Lehet szegénykém legszívesebben szálanként cibálná ki a szőrét ha tudná, hogy bedugaszolja vele a fülét..... cserébe viszont vegyi támadást indít ellenem (SZAG 3!), olyankor a torkomon akad a hang, könnybe lábad a szemem és korholóan nézünk egymásra. Én meg legszívesebben lecibálnám a farkát, hogy bedugaszoljam a se**ét!

Amikor megállunk egy benzinkúton akkor Csili az első mindig. Az mindegy, hogy én milyen mértékben ír szteppelek már az ingertől, ő komótosan körbejár, h*gyozik ingerből, h*gyozik a többi kutya szagára jelölésképpen, szagol, fetreng, kaparja a füvet és tüsszög.

És szinte vigyorogva konstatálja, hogy hehehe - én már legalább ötször h*gyoztam, neked meg látnod kéne a saját fejedet amint a könnyeid patakokban ömlenek és véresre haraptad a szádat a kíntól. Én meg TÉNYLEG könnybe lábadt szemekkel, otthon magamban anyázva, külföldön hangosan buzdítom, hogy FEJEZZE MÁR BE!!!!! Mivel úgyis kétszer sétáltatom, egyszer közvetlenül ahogyan megállunk, meg egyszer mielőtt elindulunk.

Na amint végzett visszapenderítem a kocsiba. Az ablak picit lehúzva marad, mert nagyon meleg van, így aztán nekem is rohannom kell, mert nem akarom puhára párolni a kocsiban. Elvégre nem vagyok kínai ...... Amikor megáll egy nyugdíjasokkal teli busz a parkolóban akkor Usain Bolt-ot megszégyenítve sprintelek a budiba (SZAG 4!) mert soha nem tudhatom, hogy az öregasszonyok emlékezni fognak-e arra, hogy miért jöttek be a budiba, vagy csak elalszanak a klímában!!! Csili meg pirosra sül a kocsiban. Nem beszélve a húsról!

Folyt. köv. mert paff lett a kezem. :D