Amikor elindultunk a második kényszerpihenő után, a hűtővíz kijelzője pont középállásban volt. A hűtőtáska után most már azt is folyton lesnem kellett, hogy nem-e emelkedik meg vészesen. Már mindenre figyeltem csak az útra nem.
Kb. 100 km múlva jött a következő dugó, irgalmatlanul szentségeltem. De ahogy ott lassúztunk előre megéreztem az eső szagát (SZAG mittoménmennyi). Nagyon megörültem, gondoltam ha tényleg esni fog, akkor hűl a levegő, a motor sem melegszik fel annyira, egy gonddal kevesebb.
De nem eső jött, hanem özönvíz! Először csak a szél, aztán a hegyek felett a villámok, majd a fejünk felett a dörgés. Ez Németországnak az a szakasza, a nyugati része, ahol bármiféle időjárási tünemény, bármikor, az év bármely szakában képes realizálódni, tekintet nélkül évszakra, szokásokra, ésatöbbi.
Örültem az eső szagának, a villámoknak, de amikor az első dörgés éppen a fejünk fölött történt, akkor ránéztem Csilire (ő nem kifejezetten szereti a vihart) hogy vajon akkor tetézzük a már meglévő szagokat azzal, hogy diszkréten összesz*rjuk magunkat, vagy uralkodunk a záróizmokon. Utóbbi.
És tulajdonképpen nem lepődtem volna meg, ha Noé előbárkázik a hegyek közül és összeszed bennünket, mert olyan szintű áradás volt az úton, hogy szerintem a rendszámom beleért a vízbe. A forgalom 30 km/órára korcsosult, ha lassabban megyünk akkor már tolatunk. És íme egy saját fotó arról, hogy igen, az ablaktörlő kifogástalanul működik, csak éppen elegendő fokozat nincs ahhoz, hogy elbírjon az esővel.
Ez a szintű özönvíz még egyszer megismétlődött, kicsit később.
Ahogy csendesedett az eső, egy kicsit megtolta mindenki a tempót, felgyorsult a forgalom, és mi is persze. Németben egy csomó helyen van sebességkorlátozás csak eső esetén. Most is sokszor ki volt rakva - még a szárazabb szakaszokon -, hogy eső esetén 80-nal lehet csak teperni.
Én a "pedal to the metal" típusú vezető vagyok (padlógáz) nemhiába van egy csomó gyorshajtási bírságom (na jó, csak volt, április óta uralkodom a jobb lábam fölött) de Németben, ahol egy csomó helyen annyival mész amennyivel nem szégyellsz, ott szabadon lehet ereszteni a paripákat, csak nehogy végleg szélnek eredjenek.
Nem mentem padlógázzal csak 100-110-zel és hopp, sávváltáskor megcsúsztam! Nem volt jó, csak záróizom-próbának, úgyhogy akkor - bár tábla nem is volt - 80-nál maradtam, mint utazósebesség. Ekkor már inkább attól féltem, hogy nehogy egy másik Raikönnen imitátor hasonló helyzetben még a fékre is rálépve valami oltári balesetet csináljon.
Később, a második özönvíznél, már eleve 80-nal mentem, nem is csúszkáltam, csak számolgattam (én a matekzseni!) hogy mikor érek már haza ebbe a BÜDÖS életbe!!!!
És ahogy a zuhé jött úgy is ment! De ugye még mindig Németország nyugati részén voltam, ahol bármi megtörténhet és rendszerint meg is történik. Leelőzött egy sültcsirke!
Egy kocsi tetején! Megőrültél kisanyám, vizionálsz (éhes vagy?) leelőzött egy SÜLT CSIRKE!!! És el is húzott vagy 140-nel! Ekkor már nagyon szerettem volna hazaérni, mert bár a hollandokról és Hollandiáról mondják, hogy itt minden megtörténhet (lehet szívni szabadon - eredmény: Barbapapa, Jamie és a csodalámpa!) de Németország nyugati fele sokkal neccesebb. Köln után ahogy közeledik a holland határ, egyre kisebb a forgalom, érzi az ember, hogy más jön.
Én két dologról tudom, hogy megérkeztem Hollandiába; 1. sokkal zöldebb minden, 2. átható istállószag (SZAG-orgia) terjeng mindenhol. A határtól kevesebb, mint 1 óra alatt hazaértünk, nem volt semmi abnormális. És szerintetek milyen szaga van egy háznak amit 27 napig nem szellőztettek? Ahan, pontosan! :)
Vége.
Ja! Hálát adtam a Mindenhatónak a vízért, meg a Lómaiaknak a vízvezetékért. A tusfürdőért is hálálkodtam volna, ha tudom, hogy kinek kell.
