Szóval ha nem mondtam volna még - mert elképzelhető - Szasza logopédushoz jár, heti egyszer fél órát. Bár ő logopédius néninek hívja. :D

Az ő esetében elsősorban nem a beszédhiba kijavítása a cél, hanem inkább a nyelvfejlesztés. De ugye ami nem kerüli el egy szakember figyelmét az az, hogy olyan szinten pösze a gyerek, hogy némelyik szót nem is lehet érteni amikor kisziszegi. 

A gyereket védendő mondtam is a logopédius néninek, hogy hát ez van, túl hosszú a gyerek nyelve, nem fér a szájába. A kilógó extra miatt pösze. :D Jót röhögtünk rajta, de amúgy az az igazság, hogy mind Pipinek, mind Szaszának egy számmal nagyobb a nyelve, mint ami a szájába fér. Nem meglepő, tőlem örökölték .... nekem is hosszabb a nyelvem, mint ami kényelmesen befér.
Emlékszem Pete Laci bácsi (kilencvenedik magyar tanárom középsuliban) nagyjából 15-16 évesen akart elküldeni logopédiushoz, de akkor már csak legyintettem. Angol tanárként marha jól jön az az extra pár mili, a pösze hangot anyanyelvi szinten képzem. :D

De Szasza megapösze Pipihez és hozzám képest. Szóval itthoni fejlesztésre is szükség van. A nyelvének valamelyik része nem elég erős, emiatt pösze. (Meg az extra miatt.) Szóval kaptunk egy feladatsort, azt ma szépen végiggyakorlotuk itthon mind a hárman. Nekem majd leszakadt a nyelvem a gyakorlatok végére.

Bajusz egyensúlyozása:

Cukorpapír lenyalása az orr alól:

Pipi is lefotózta/levideózta a gyakorlatokat, majd együtt nézték végig:

Reggel Szasza kétszer öntötte végig a kanapét csokis tejjel (itten, bóti kakaóféleség) úgyhogy gyermekmunka keretében le kellett takarítaniuk:

És mivel Csili száműzve lett a kanapéról, azért mellém kuporodott a másik székbe:

Alig bírja felhúzni a ménkű nagy valagát. Kicsit megszedte magát amióta a csajok feladata a reggeli táplálása. :D Elmondtam nekik, hogy melyik féle falatkából hányat kell adni. De ők fejenként adtak annyit, szóval amíg anyuci nem kapott észbe, hogy mitől kerekded a kutya, addig Csilinek volt pár jó hete. :D