Ma még nem tudok vidámkodni, feltenni az Efteling következő részét, ne haragudjatok. A "minden dal rólunk szól" érzés van rajtam, a "bárhová nézek téged látlak mindenben/mindenhol". Akik mentek már át ilyen elvesztésen, azok tudják hogy miről beszélek. Úgyhogy nem megy még ma a normális blog, bocsánat.
Először is nagyon meghatódtam, hogy mennyien együtt éreztek velem, mennyien kívántatok nekem egy sokkal szebb és boldogabb jövőt. Nagyon hálás vagyok mindenkinek aki támogat és a jókívánságait fejezi ki. Köszönöm szépen.
Másodjára pedig nem kell megijedni (anyám :D) ellátok mindent amit eddig; főzök, mosok, takarítok annyi különbséggel, hogy patakokban ömlik a könnyem és szűkölve sírok. De az élet megy tovább, gyurmázunk, játszóterezünk .......
