Miután hazajöttünk a nyaralásból elhatároztam, hogy azonnal megírom a blogokat, mert még élénken élt bennem minden kaland. Aztán ez csak húzódott és húzódott. Most meg már február van, és ide kell ültetnem magam mellé a csajokat, legalábbis Petrát, mert neki sokkal jobb a memóriája, mint nekem, hogy segítsen felidézni minél többet a nyaralásból.

Amikor ráklikkeltem erre a képre, a kérdés ennyi volt: ez meg mi a sz@r, ki a fene fényképezte le és mi a francnak?

Én, magamnak, hogy bármikor ha ránézek, rám törjön a puszta-érzés. Mert ez az igazi magyar puszta, és amikor itt autóztunk, az olyan csodás érzés volt számomra, olyan megfoghatatlan, amit csak Magyarországon érez a magyar ember. Ameddig a szem ellát .... nincs is itt semmi, mégis itt van minden. Csodás.

Nem emlékszem, hogy hol készült a fotó, de bízom benne, hogy idén is erre haladunk el, és újra rám tör a puszta-érzés.

Folyt. köv.