Ahol nagyobb gyerekek vannak, de kb. mint az enyimék, ott a kölekek darabszámra mérik az ajándékot, ki hány darabot kapott, mert az értékkel még nincsenek tisztában.
De számolni már tudnak....

Na de a lényeg. Elbaktatok a boltokba, nagyjából tudom, hogy mi a kicsi szívük vágya, minek örülnének, mert egész évben figyelem őket, nagyon nem kell megfeszülni, hogy mitől pisilik le a bokájukat örömükben a karifa mellett

Póni Hercegnő: pipa,
LCD játék: pipa,
Interaktív játék: pipa,
One Direction(!) napló: pipa,
.
.
.
.

Sok pipa.
És akkor a lényeg: számoljunk, kinek mennyi az annyi?
6:5 Szasza javára!
NEEEEEEEEEM!!!!
Matematikai kapacitásom teljes legjavát bevetem (nálam ez is kevés lehet) újra számolom, csak hibádzik az az egy!
Úgyhogy még ne-he-hem fejeződött be a vásárlás, de szerencsére tudom mi kell, úgyhogy csak egy utam lesz. :)

Felstószoltam az ajcsikat, így teszem fel őket, nehogy a kis kíváncsi szemek meglássák a javát! Ma becsomagoltam mindent, masnizni csak 23.-án éjjel fogok, addig az ágyam alatt kuksolnak a meglepik.

Az egyéni ajándékok mellett van még 4 társas is, az fontos, azokkal együtt is tudunk játszani. Társasokat minden karácsonyra kapnak, és én is szeretek velük játszani.

És még le kell ellenőriznem, hogy világítanak a karácsonyfa izzók, nehogy 23.-án éjjel, faépítés közben derüljön ki!

Faépítés: nekünk műfenyőnk van már 7. éve, ezt mi úgy mondtuk Pistivel, hogy építjük. Eddig piros-arany dekorációt használtunk, de idén - érzelmi okokból is - lecserélem. Fehér-ezüst lesz az új dizájn.

(Az ajcsikat lefényképeztem kiterítve is, ha majd megkapják akkor felteszem úgy őket.)

Higyjétek el nekem nagyon rossz az életemen bőgni, magamat síratni és sajnálni, sajnáltatni.

Annyira igyekszem, hogy boldog legyek, ez most így karácsony közeledtével elég nehéz. Egy csomó érzelmi problémám van, félek is (nem, inkább rettegek) mégis próbálok mosolyogni, a gyerekekkel türelmesnek lenni, játszani, valamelyest normális életet élni.

Igyekszem nem sírni folyton (nehezen sikerül, mert most is ömlenek a könnyeim) erősnek és épnek mutatkozni, talpon maradni és mindennap felkelni az ágyból és ez elég nehéz. Legtöbbször legszívesebben nem kelnék fel, ha lehetne soha többé, hanem csak feküdnék és aludnék.

De felkelek, néha szinte robotként teszem a dolgomat, visszanyelem a könnyeimet - egyre nehezebben megy, elmegyek a klienseimhez, főzök, játszom a gyerekekkel, közben harcolok az egyre kétségbeesett érzelmeimmel, fájdalmammal.

És akkor ma reggel szembesülnöm kellett azzal, hogy nem elég a sorsnak az a fájdalom és szenvedés amit rám mért eddig, kapok még, nem kell félnem, hogy végre boldog, kiegyensúlyozott, stabil életet élhessek.

Igazán nem tudom megmondani nektek, hogy mennyit bírok még elviselni az élettől? Meddig kell még lefelé mennem a pokol gyomra felé és mikor ível már fel végre az utam? Mikor engedi meg nekem a sors, a mindenható vagy akárki, hogy végre ne fájjon hanem jólessen az életem? Hogy boldog legyek. Ha szabad nekem egyáltalán....

Ha kiegyensúlyozott lennék, akkor bosszankodnék egy sort most a betört ablakomon, de sajnos nem erről van szó.

Még nem tudom, hogy mennyi lesz, hogyan lesz, egyelőre a szerelő esztétikusan lezacskózta. Legalább nem ázik.

A videó amit belinkeltem a minap megtette a hatását, ugyanis Pipi megtanult cipőfűzőt kötni.

Remélem amíg újra beköszönt a cipőfűzős időszak (lévén most csizmában járunk) addig nem felejti el. Mondjuk szorgalmasan gyakorolja, úgyhogy nem hinném.

Ma ritka lazulós napom volt. Tulajdonképpen kimostam mindent tegnap, takarítani nem kellett, úgyhogy délután még a kanapén is szunyókáltam egy fél órácskát Szaszával és Csilivel az ölemben. 

A vacsi - mint főétkezés - a hagyományos magyar vasárnapi ebéd fílinget hozta, csigaleves, rántott hús krumplipürével és uborkasalátával.

Szaszának csak a csiga kell a levesből.

Pipinek viszont egy falat csiga se kell.

Tegnap csokis képviselőfánk volt a desszert Pipinek, mert Szasza nem szereti, én meg nem eszem. 12 db van egy csomagban, Pipi azért leszámolja, hogy egyezik-e a dobozra írt és a betömni szánt mennyiség.

+ 1 persze, mert addigra lecsúszott már egy, kóstolás gyanánt, hogy kiolvadtak-e már a golyók.

Ha nézitek a Spektrumot akkor valószínűleg ismeritek Adam Richman-t a Fald fel Amerikát c. műsorból. 

Ő arról híres-nevezetes, hogy
körbeeszi Amerikát,
mindehol pont azokat a fogásokat kóstolja meg amik 2000000 kalória alatt nem léteznek és legszívesebben te is kétpofára tömnéd,
minden műsora végén megküzd egy speciális fogással egy verseny keretében,
és évadról évadra egyre szélesebb széltében.

Na és akkor Pipi - aki imádja a műsort - meglátta a lehetőséget: megküzd a 12 golyóval! Persze bőséges vacsorázás után. Egy ültő helyében 8 golyót bírt letolni, a maradék négyet a nagy verseny után kb. 20 perccel azért eltüntette még a bendőjében.

A palacsinta-péntek egy szuperklassz dolog. Egyrészt szerintem nincs olyan gyerek aki ne szeretné a palacsintát (persze, hogy van, de elenyésző, prím szám - huhh, nem gondoltátok volna, mi? na mindjárt magyarázok) másrészt egy csomó féle palacsinta van, ezek felfedezése egész jó kis muri. Bár én nem eszem édességet, lisztet, cukrot, de minden palacsintából megkóstolok egy szeletet.

A tegnapi recept holland recept, több, mint fél deci írót tartalmaz és csodálatosan krémes.

Olyan vastag, mint az amerikai palacsinta, sőt szerintem vastagabb kicsit, de lágy és picit savanykás. Nagyon jó benne a nutella vagy a kakaó, mert annyira jól kiegészíti egymást a savanyú és az édes íz.

Recept:

A legkrémesebb palacsinta

250 gr liszt
3 kk sütőpor
2 ek cukor
1 z. vaníliás cukor

Pipi megtanult cipőt kötni. Háááát, talán kicsit későn, de végre sikerült.

Az oktatófilm:

Tegnap este előkerültek a pónikastélyok. Szerencsére kinyitva akkorák, hogy simán elfoglalják az ebédlőasztal jelentős hányadát. Pipi a saját székében pónizik, Szasza az enyémben, így én aztán Szasza etetőszékébe kényszerülök. Mindegy, az a legkényelmesebb. :D

Szasza új kedvence a szendvicstorta:

Nem tudom hogyan tudja megenni a nutellás-vajas-nutellás kenyértortát, de imádja. Hát egészségére.