A palacsinta-péntek egy szuperklassz dolog. Egyrészt szerintem nincs olyan gyerek aki ne szeretné a palacsintát (persze, hogy van, de elenyésző, prím szám - huhh, nem gondoltátok volna, mi? na mindjárt magyarázok) másrészt egy csomó féle palacsinta van, ezek felfedezése egész jó kis muri. Bár én nem eszem édességet, lisztet, cukrot, de minden palacsintából megkóstolok egy szeletet.
A tegnapi recept holland recept, több, mint fél deci írót tartalmaz és csodálatosan krémes.
Olyan vastag, mint az amerikai palacsinta, sőt szerintem vastagabb kicsit, de lágy és picit savanykás. Nagyon jó benne a nutella vagy a kakaó, mert annyira jól kiegészíti egymást a savanyú és az édes íz.
Recept:
A legkrémesebb palacsinta
250 gr liszt
3 kk sütőpor
2 ek cukor
1 z. vaníliás cukor
6 dl író
2 tojás
csipet só
Külön tálban a száraz, külön tálban a "nedves" hozzávalókat összekutyuljuk, majd a két tál tartalmát masszává keverjük.
Vajas, olajos palacsintasütőbe 12-13 cm átmérőjű köröket mérünk a palacsintatésztából és oldalanként pár percig sütjük.
És ami jó a palacsinta-péntekben az, hogy szinte soha nem sütöm le az összes palacsintát, hiszen csak Pipi és Szasza eszik, úgyhogy a megmaradt tésztából még általában két napig reggelire frissen sütöm a palacsintát a csajoknak. Így aztán majdnem minden hétvégén palacsinta a reggeli, és nem kell kérdezni, hogy mit kértek reggelire?
Este éppen a blogot írtam amikor vihogva jönnek elő a fürdőszobából. Szerencsére egyedül fürdenek, blogolok közben és ordítozom, hogy szálljatok már ki! :)
Szóval a vigyorgás tárgya: felcserélték a pizsijüket. Szasza okés, DE PIPI?!?! Hogy a frászba ment rá a 110-es pizsi a 146-152-es méretet viselő Csirkére?!?!
Na és a prím szám? Tudjátok, hogy a számok a legnagyobb ellenségeim, ebből nem csinálok titkot. De ma Pipi ebéd közben olyat mondott, hogy alig tudom elhinni.
Azt mondja, hogy adjunk össze kétszámjegyű számokat papíron. Agyban már kutattam a számológép lehetséges lelőhelyeit, nehogy felsüljek, de végül nem volt rá szükség.
A következő példát írta fel: 78+28.
Na kérdem és ez mennyi?
Azt mondja, hogy ez 96.
Én nem vagyok egy matekzseni, de zsigerből éreztem, hogy ez nem annyi. (Jóvan, tudom, hogy TE kapásból VÁGOD az eredményt, de az én esetemben a volt összes matektanárom most kapott szívrohamot attól, hogy én egy mondatban szerepelek a matekzseni szóval.)
Pörög a szőke IQ, kérdezem, tőle, hogy ez hogy jött neked ki? Juf Kimberley így magyarázta, hogy először az első számokat adjuk össze (7+2) utána a másodikat (8+8).
Uramatyám!
Háromszor megkérdeztem, de bizti, de bizti, de tuti????? Hogyan reklamálok, ha marhára nem így volt. De csak köti az ebet a karóhoz. Jézusmária. Az nem lehet, hogy okosabb vagyok, mint egy ötödikes a tanerő, de ez így nem lesz rendben.
A baj az, hogy marhára nem hozzák haza az iskolai cuccot, nem tudom megnézni, hogy mit tanulnak. Úgyhogy hétfőn reggel osztályba felbaktat, munkafüzet leellenőriz. Ez eddig okés. Na de hogyan kutykuruttyolom el hollandul a matekproblémámat?!?!?! Még szerencse, hogy nem a kétismeretlenesekről tanulnak..... de az is eljön egy nap. Félek....
