Idén (tavaly) Szabinának is volt kedve eljönni Szegedre, úgyhogy majdnem ugyanazt a kört jártuk be, mint tavalyelőtt, csak a Tiszapartra nem mentünk le.

A szülészeti klinika előtt (most oda lehetett menni a bejárathoz, nem úgy, mint tavalyelőtt):

A Liliom cukrászda, ahol hatosával vettem a dobos tortát, miután Petra megszületett, szinte azon éltem. Még mindig emlékeznek ránk, pedig Szabina már gyulai lány volt, oda vittük haza.

Természetesen megint villamosoztunk, az autót a plázánál hagytuk. Kicsit meglepődtem, ugyanis tavalyelőtt óta kicsit máshol vannak a megállók, és a kettes vonal nekem teljesen új.

Megnéztük a könyvtárat is, meg előtt a zenélő szökőkutat, mert az nagyon tetszett Petrának, amikor együtt voltunk: 

Szabinának ezek a szobrok tetszettek a Kárász utcán:

Időszakos kiállítás volt a Kárász utcán, állatfotókból. Nagyon szép volt. Ez az alábbi nem csak egy oroszlán, hanem egy csoportos szelfie is:

A hatalmas torta a cukrászdák mellett is valamiféle kiállítás volt, de oda nem mentünk be:

És végül az uszizás. Szerencsére Ádám és Alina is imádja az uszit, nem kell nekik könyörögni, hogy jöjjenek velünk. Így hatan jártunk az usziba, Ádám, Ali, Szöszi, a csajok és én:

Nem minden nap megyünk az Aquapalotába, a sima kinti medencék is megteszik, sőt mi a csajokkal a Lovardát szeretjük a legjobban, a barna vizet. Itt a kinti csúszdásban nyomulnak:

A csúszdázás király, együtt is és egyedül is. Itt Alina és Szabina:

 Itt pedig Ádám és Petra:

Amikor kiszív bennünket a víz, akkor jön a falás:

És az Aquapalota:

Késő délután kiürül a babapancsoló, olyankor a mi 'babáink' zuhannak bele a pici vízbe:

Valamivel még adós vagyok, még 2017-ből. Az én icipici babukám (aki azóta magasabb, mint én, de valószínűleg mindig az icipici babukám marad) úgy ugrott le az Aquapalota ugrótornyából, ahogyan még meglett felnőtt férfiak sem. Elhatározta, hogy leugrik, én meg mondom neki, ugorj - úgyse mersz, gondoltam. Felment oda, ahonnan többen visszafordultak, és egy kis habozás után leugrott. Majd később még egy párszor. És soha nem tettem fel eddig, de mindig az eszemben volt, hogy ezzel még adós vagyok. Úgyhogy tessék, a bátor gyerekem, akire nagyon büszke vagyok. (A másikra is, de ő nem az ugrálós fajta.)

Ez még egy közös fürdőzés Erzsinél és Öcsinél:

A kis ugrifüles meg majd jövőre követel magának helyet a medencében, addig motorozik:

Idénre (tavalyra) kifogytam a mesélésből, elfogytak a képeim és a történeteim. Jövőre folyt. köv.