Régebben nagyon szerettük az állatkerteket, meg még talán most is szívesen megyünk, habár sokkal ritkábban, de a nyaralás alatt egyáltalán nem terveztük, hogy megyünk. Viszont a csajok nem akartak aznap fürödni, mit csináljunk, merre menjünk, mert már mindent láttunk. .... legyen veszprémi állatkert? Legyen!

Jó sok állatkertet láttunk, egy szafaripark mellett lakunk, mi a fenével lehet bennünket meglepni? A Veszprémi állatkertnek sikerült. Jó régen voltunk már ebben az állatkertben, a lányok talán még sosem, de én sem emlékeztem rá, hogy milyen.

Először is szuper, hogy az egész egy hegyoldalban van, minket alföldi/'holland' gyerekek még mindig lenyűgöz a hegy, másrészt soha még egyetlen állatkertben sem volt ennyire állatközeli élményünk. Úgy értem, hogy a legtöbb állatkertben az állatoknak akkora kifutójuk van, hogy a látogatók sokszor semmit nem látnak az állatokból, vagy csak nagyon messziről, egy kis részletet. Persze, annak is meg van az előnye nem vitatom, de akkor már talán egy természetfilm Dévid Tetemboróval, ott aztán mindent lehet látni, azt is, ahogy a zebra lecsúszik az oroszlán torkán, meg talán azt is, ahogyan kijön a másik oldalon.

Szóval az állatok nincsenek eldugva, azt kapod amiért mész, állatokat nézni. Szuperklassz állatkert, én csak ajánlani tudom!

Öreg néne őszikéje, az jut az eszembe a bejáratról, persze neki tuti nem volt ekkora vityillója. Mindenesetre nagyon romantikus. :) 

Szerintem szuperjó, hogy úgy tudok állatokat fényképezni, hogy nincs benne a rács! Mintha ez a jószág ott állt volna velem szemben, rácsok, minden nélkül. 

Valami nyúlféle izék, szuper beszariak voltak ... úgyhogy nyúl.

Ezeket felismertem, kapibarák, a világ legnagyobb testű rágcsálói (erről jegyeztem meg, és rögtön anyám jutott eszembe, akinek még a RÁGCSÁLÓ szótól is a hideg futkároz a hátán).

És a gyűrűsfarkú makik. Ezekkel nem lehet mellélőni a cukiságvizsgán, ami valljuk be, egy állatkert esetében fontos. Ezek, a szurikáták, meg a tengeri malacok az igazi gyerekmágnesek.

Öreg néne őzikéi:

Erről a képről megkérdezte Petra, hogy ezt a kitekert tevét minek fotóztam le? Mert két teve volt, és valamiért mindkettő ilyen nyakatekert pózban napozott.

Családi csörte Petra és Szabina, Fekete és Barna:

Ezek nem tudom mik, de impozáns szarvuk van. Elég nehéz lehet nekik a társas élet ekkora szarvakkal, de a 1,5 méteres távolságtartás ezekben a koronás időkben annál könnyebb:

Az oroszlán vacsorája:

A bébi orrszarvú a mamájával:

A papa:

Akkor ezek nyilván a dromedárok. Nem! Várjál csak! Az egypúpú a dromedár, szóval akkor ezek az igazi tevék, a kitekert srácok  meg a dromedárok.

A jobb oldali úgy néz ki, mintha szemtelen lenne, de nem az.

Ezek a srácok mindig jópofák:

Gyerekmágnes:

Meg ezek is:

És ezek is:

A családom és egyéb állatfajták (Gerald Durrell filmje amúgy - itt meg az enyém):

A kecskesimogató - ami már minden rendes állatkertben kell, hogy legyen - itt is van. Szabinát egyébként is imádják az állatsimogatós jószágok, nem tudom, hogy miért, de azonnal ragadnak rá.

Nálam fordítva van, én ragadok rájuk:

Van ennek a veszprémi állatkertnek egy dínó parkja, amiről először azt gondoltam, hogy biztos gagyi, de nem az. Persze van egy csomó ilyen óriás csótányféleség, ami nagyon undi, mint ez....

... de azért többnyire a klasszikus dínók is megtalálhatóak, mint ez - aminek a neve most nem jut az eszembe, de klasszikus!

A T-Rex (ennek eszembe jutott a neve) mellé senki nem akart odaállni pózolni, csak miután megvesztegettem őket 1-1 fagyival.

Ezért nem: