Jó sok minden belefért a tavalyi nyárba is, sok családlátogatás, kirándulások és rengeteg fürdőzés. Szerintem ez utóbbit élveztük a leginkább, bárhová megyünk, a strand általában nagyon bejön nekünk. De kezdjük az elején.

Amit az én gyerekeim, és a húgom gyerekei is imádnak (a pancsizás mellett) a bringó hintózás. Az szinte megunhatatlan nekik, szerencsére most már elég nagyok, úgyhogy tekernek is.

Az alábbi túrát négyesben tettük, a csajok, Szöszi és én, és ahogy beszúrom a képeket, eszembe jut a történet, hogy amint ott tekerünk a vár körül, eszünkbe jut, hogy tekerjünk haza, köszönjünk Bandinak, aztán meg menjünk a dolgunkra. Egyszer csak kiszúrjuk, hogy egy pasi, meg egy kisfiú, ugyanúgy bringó hintón tekernek utánunk ezerrel, közben hozzánk beszélnek. Válaszoltunk nekik, aztán belehúztunk, és úgy otthagytuk őket, mint eb a sza(ha)rát. Egyszer csak látjuk, hogy csak jönnek utánunk, igaz, hogy lassan (gondolom a kisfiú nem tekert csak a pasi) de még mindig követnek bennünket. Elkezdtünk röhögni, meg tekerni erőből. Hazaérünk, megállunk a kapuban, kicsöngetjük Bandit, mire a pasi, lógó nyelvvel utolér bennünket, és elkezd káromkodni. Mi van?!?! Kiderült, hogy a pasi azt hitte, hogy mi visszafele tekerünk a kölcsönzőbe, és követett bennünket, mert ő nem tudta az utat! Amikor meglátta, hogy egy magánháznál álltunk meg, nem volt boldog. Mi meg csak röhögtünk, de aztán elmagyaráztuk neki, hogyan talál vissza a kölcsönzőbe.

Egy pár kép Gyuláról, amire mindig jó emlékezni:

Ellátogattunk a kígyósi kastélyhoz is, de azt éppen renoválták, úgyhogy jószerivel csak a park egy részét jártuk be.

Na de mit talált ott Szabina? Amit Szabina mindig talál, bárhová megyünk is:

Jepp, lovakat. Egy szeletke lipicai ménest.

És ha már ennyire ráhergelte magát a lovakra, foglaltam neki egy óra lovaglást Békéscsabán egy lovardában. A járműve: Hattyú.

Folyt. köv.