A Kiri család Hollandiában

A Kiri család Hollandiában

11. 28.

2012. november 28. - Zuzimama

Tegnapelőtt sütögettünk kicsit: sajtos szívecskéket és kolbászos rudat. Utóbbiról nincs kép, de jobban fogy. :) Annyira nem aktívak a csajok az evésben, úgyhogy legközelebb nyilván kakaós szívecskéket gyártok, az már szerintem odalenne. 11. 27. 5.jpg

Szasza lisztes, ugyanis segített elkészíteni a sütiket, vastagon belisztezve a konyhát és saját magát is.

11. 27. 2.jpg

De királyság:

11. 27. 4.jpg

Pipi mandarinozik:

11. 27. 3.jpg

Ma reggel lecseréltettem a nyári gumikat a télire és végre rendbetetettem a telefonomat (folyton kikapcsolt). És a Mekiben vacsoráztunk, legalábbis a csajok. Hurrá, nem kell főzni. :)

11. 27.

Szóval eddig bírtam tartani a nagy titkot, pedig csütörtökig akartam. De mindegy, addig legalább kicsit csillapodnak a kedélyek ...... :)

11. 27. 1.jpg

Igen, EGERÜNK VOLT!!!!!!


És mivel anyám retteg tőle, ezért tudtam, hogyha elárulom, a hideg futkos majd a hátán, és a végén meggondolja magát és mégse jön. Ugyanis pénteken jönnek látogatóba Bandival, aki most először jön ki. Egyszer el kell kezdeni, az tuti. :D

Szóval gyanús volt, hogy a kókuszreszelék szépen lassan barnává változott. Gondoltam először, hogy biztos megromlott, de akkor is fura volt, gyanús.

Aztán egyik reggel Pipi a vécén gubbasztott (szokás szerint nyitott ajtónál) és felkiált: anya ott szalad valami szürke!!!

Na >@#&>&@!!!!!!!!!!

Még azért próbálkoztam, hogy hány lába volt, nem nyolc? Mert akkor lehetett volna pók is (itt bazi nagy pókok vannak, ha rálépsz recseg a talpad alatt!) De a kis antropológus rögtön vágta, nem anya, ez nem pók volt.

Szóval elbaktattam a megfelelő boltba beszerezni az írtóberendezést. Rögtön kettőt, menjünk biztosra. Megkeressük a csajokkal, csak jumbo méretű volt. Na gondoltam szép lesz, ha reggel botorkálva belelépek véletlenül, tőből amputálja a lábikómat, úgyhogy csakis biztonságos helyre lehetett elhelyezni. Mint a mesében Tom, szépen behelyeztem a szabályos háromszögre vágott sajtszeletkéket a mi Jerry-nknek.

És akkor villant be, hogyha ez az elefánt-amputátor elkapja az egeret .... akkor mi lesz?????

Hogy fog az kinézni?!?!?!

Már gyártottam a terveket, hogy hogyan fogok megszabadulni a palacsintává lapított/széttrancsírozott/fejetlen egértől .... úgyhogy amikor másnap reggel a csapdákhoz közelítettem, fejben már kész forgatókönyv állt a rendelkezésemre.

Első csapda negatív.... megkönnyebbülés ugyanakkor rémület lett úrrá rajtam.

Második csapda ...... negatív! Ekkor már inkább dühös voltam, hogy hogyan a francba fogom a kókuszreszeléket a csapdákra erősíteni, ha arra megy ez az ínyenc kisegér?!?!?

Hagytam a csapdákat a ............. francba, mentünk a dolgunkra. Délben, miután megebédeltem pepecseltem (magyarán takarítottam) a fürdőszobában és hallom, hogy a kekszes kosár (ja, nekünk egész kosárnyi kekszünk van volt) diszkréten rezeg. Innye, a kekszek megtanultak bugizni, király! Aztán eszembe jutott a ragyogó ötlet, hogyha most, kosarastól kiviszem az egeret, akkor nem kell a csapdában viszontlátni!

Hurrá!

A terv 2 mp alatt megvolt, szabaddá tettem az utat az ajtóig, óvatosan lepakoltam a kosár tetején lévő nagyobb zacsikat, felkaptam a kosarat és uzsgyi, kifelé. Kb. 3 m-re az ajtótól letettem a kosarat, és az oldalára borítottam. Akkor kezdtek kihullani az egérke által félig-meddig megkóstolt dolgok, de Jerrynek még nyoma nem volt. Akkor egy kicsit megborítottam még a dobozt és é voila! Ott kuksolt a kicsi szürke egérke, éppen egy dupla csokis kekszet tesztelt. A finomabbikból. Hát jó ízlése van az tuti. :)

Szóval farkasszemet néztünk, félrefordítottam a fejemet, hogy na mi lesz, távozol egyedül vagy segítsek?

Az előbbit választotta és a fal mellett elsepert kétezerrel. Remélem nem találkozott Monique macskájával Meisje-vel....

Szóval szerencsére nem kellett szembesülni a szétcsapott egér látványával, és csak utólag gondoltam bele,hogy mi lett volna, ha úgy dönt, hogy kiugrik a kosárból, amikor éppen kifelé vágtáztam vele? És rám?

Nem félek tőle, lévén deguink  voltak és mindig én fogtam meg és simogattam őket, de a meglepetés ereje .....

Anyám, jöhetsz, egértelenítve van a kéró. :) Legfeljebb mindig hurcolsz magaddal egy hokedlit. :)

11. 26.

Szóval Csili félt a házától, úgyhogy le kellett bontanom és visszaszállítmányoznom a boltba. De itt sajnos nem divat az a bebújós, kuckóféleség amit ő nagyon kedvelt (ezért is kapta a sátrat) úgyhogy textilkosarat kapott helyette. Nem érti.

Hol a tető????

Hol lehet itt bebújni?

Hol lehett itt elbújni az őrjöngő kölkök elől???

Hát sehol. Úgyhogy éppen kétségbeesni készültem, amikor végre ma elvackolt benne. De azért a kajával trükköztünk pöttyet, minden reggel oda kapja a reggeli falatkákat. Még a végén azt hiszi, hogy ez az új tányér!!!

Próbálkozunk:

11. 23. 1_2.jpg

Nem tudom, hogy mi volt az  apropója a Szasza-shownak, de szerintem a kuglóffal volt összefüggésben:

11. 23. 6_2.jpg

11. 23. 7_2.jpg

11. 23. 8_2.jpg

11. 24.

Ma volt a Sinterklaas-buli a sportsuliban ahol a csajok táncolnak.  Kezdésnek egy kép, ami amúgy a buli végét jelentette az én gyerekeimnek. Ugyanis amikor Szasza rákezdte a hisztit, akkor eljöttünk. (Mondjuk amúgy is vége volt a partinak.)

É voila:

11. 24. 1.jpg

Miután megkapta az ajándékot leült és kibontotta a "bazinagy" zsákot ..... belenyúlt és ríva kihúzott egy mandarint és aszonta:

" Brühühü, csak egy citromot kaptam!"

Én meg röhögőgörcsöt.

Alig lehet megállni, hogy a kétségbeesetten és csalódottan bőgő gyereket ne nevessem ki, úgyhogy csak befelé fulladoztam. Mondtam neki, hogy nézze meg jobban. Na akkor észrevette, hogy lapul ott még valami. Egy olyan toll, amibe kb. 10 különböző színű tollbetét van berakva ...... wow! Már éppen elkezdett volna örülni, amikor Petra is megérkezett az  ő korosztályának való ajándékkal, egy lila színű nyaklánc-karkötő kombóval.

Szaszának több se kellett, elkezdett ordítani, hogy neki is olyan kell! Pipi szerencsére felismerte a lehetőséget a cserében (a tollal lehet a fiúk előtt is frenkizni, a bizsuval meg minek) úgyogy rögtön fel is ajánlotta a cserét. Heuréka!

Na de vissza az elejére. A bejáratnál Cool-Piet, vagyis Klassz-Piet várta az embereket, lehetett fotózkodni vele.

11. 24. 2.jpg

Pipi persze nem akart, de amikor mondtam neki, hogy fel fog kerülni a netre az Ooms (sportsuli) Facebook oldalára, akkor már rohantunk is vissza pózolni.

11. 24. 3.jpg

De amúgy ezen a linken megnézhetitek az összes képet, köztük a csajokét:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.427772840621352.86710.199965533402085&type=1

Bulikép:

11. 24. 5.jpg
Amíg Sinterklaas meg nem érkezik, addig megy a partizás ezerrel, vonatozás meg más játékok, lassan egyenként megérkeznek a Piet-ek is, bringán, becsomagolt ajándékdobozban ésatöbbi. Majd végre megérkezik az öreg is:

11. 24. 6.jpg

Közben a Piet-ek két kézzel szórják a pepernoten-t a kölköknek. Szasza élelmes gyerek, még a pódiumra is felült Sinterklaas-szal szemben és majdhogynem egy Piet zsákjából ette a pepernoten-t.

11. 24. 7.jpg

Az öregnek nem volt sok dolga, csak nyomta a széket.

11. 24. 8.jpg

Pipi Jacquelline-nel táncolt a pódiumon.

11. 24. 9.jpg

A buli végét jelentő pillanat előtti utolsó mozdulat:

11. 24. 10.jpg

süti beállítások módosítása