Szóval eddig bírtam tartani a nagy titkot, pedig csütörtökig akartam. De mindegy, addig legalább kicsit csillapodnak a kedélyek ...... :)
Igen, EGERÜNK VOLT!!!!!!
És mivel anyám retteg tőle, ezért tudtam, hogyha elárulom, a hideg futkos majd a hátán, és a végén meggondolja magát és mégse jön. Ugyanis pénteken jönnek látogatóba Bandival, aki most először jön ki. Egyszer el kell kezdeni, az tuti. :D
Szóval gyanús volt, hogy a kókuszreszelék szépen lassan barnává változott. Gondoltam először, hogy biztos megromlott, de akkor is fura volt, gyanús.
Aztán egyik reggel Pipi a vécén gubbasztott (szokás szerint nyitott ajtónál) és felkiált: anya ott szalad valami szürke!!!
Na >@#&>&@!!!!!!!!!!
Még azért próbálkoztam, hogy hány lába volt, nem nyolc? Mert akkor lehetett volna pók is (itt bazi nagy pókok vannak, ha rálépsz recseg a talpad alatt!) De a kis antropológus rögtön vágta, nem anya, ez nem pók volt.
Szóval elbaktattam a megfelelő boltba beszerezni az írtóberendezést. Rögtön kettőt, menjünk biztosra. Megkeressük a csajokkal, csak jumbo méretű volt. Na gondoltam szép lesz, ha reggel botorkálva belelépek véletlenül, tőből amputálja a lábikómat, úgyhogy csakis biztonságos helyre lehetett elhelyezni. Mint a mesében Tom, szépen behelyeztem a szabályos háromszögre vágott sajtszeletkéket a mi Jerry-nknek.
És akkor villant be, hogyha ez az elefánt-amputátor elkapja az egeret .... akkor mi lesz?????
Hogy fog az kinézni?!?!?!
Már gyártottam a terveket, hogy hogyan fogok megszabadulni a palacsintává lapított/széttrancsírozott/fejetlen egértől .... úgyhogy amikor másnap reggel a csapdákhoz közelítettem, fejben már kész forgatókönyv állt a rendelkezésemre.
Első csapda negatív.... megkönnyebbülés ugyanakkor rémület lett úrrá rajtam.
Második csapda ...... negatív! Ekkor már inkább dühös voltam, hogy hogyan a francba fogom a kókuszreszeléket a csapdákra erősíteni, ha arra megy ez az ínyenc kisegér?!?!?
Hagytam a csapdákat a ............. francba, mentünk a dolgunkra. Délben, miután megebédeltem pepecseltem (magyarán takarítottam) a fürdőszobában és hallom, hogy a kekszes kosár (ja, nekünk egész kosárnyi kekszünk van volt) diszkréten rezeg. Innye, a kekszek megtanultak bugizni, király! Aztán eszembe jutott a ragyogó ötlet, hogyha most, kosarastól kiviszem az egeret, akkor nem kell a csapdában viszontlátni!
Hurrá!
A terv 2 mp alatt megvolt, szabaddá tettem az utat az ajtóig, óvatosan lepakoltam a kosár tetején lévő nagyobb zacsikat, felkaptam a kosarat és uzsgyi, kifelé. Kb. 3 m-re az ajtótól letettem a kosarat, és az oldalára borítottam. Akkor kezdtek kihullani az egérke által félig-meddig megkóstolt dolgok, de Jerrynek még nyoma nem volt. Akkor egy kicsit megborítottam még a dobozt és é voila! Ott kuksolt a kicsi szürke egérke, éppen egy dupla csokis kekszet tesztelt. A finomabbikból. Hát jó ízlése van az tuti. :)
Szóval farkasszemet néztünk, félrefordítottam a fejemet, hogy na mi lesz, távozol egyedül vagy segítsek?
Az előbbit választotta és a fal mellett elsepert kétezerrel. Remélem nem találkozott Monique macskájával Meisje-vel....
Szóval szerencsére nem kellett szembesülni a szétcsapott egér látványával, és csak utólag gondoltam bele,hogy mi lett volna, ha úgy dönt, hogy kiugrik a kosárból, amikor éppen kifelé vágtáztam vele? És rám?
Nem félek tőle, lévén deguink voltak és mindig én fogtam meg és simogattam őket, de a meglepetés ereje .....
Anyám, jöhetsz, egértelenítve van a kéró. :) Legfeljebb mindig hurcolsz magaddal egy hokedlit. :)
