A gasztroblog.... minden évben a gasztroblognak van a legnagyobb látogatottsága, összevetve a többi bloggal, azok kábé tízszerese.

Idén is fedeztünk fel új helyeket, volt ami annyira bejött, hogy kétszer is mentünk, volt ami nagyon nem jött be, úgyhogy soha többet. Az ételek nem túl változatosak, már ismeritek az ízlésünket, a különbség annyi, hogy időközben vegetáriánus lettem, tehát még kisebb a választék számomra. Szerencsére a rántott sajt vega kaja, úgyhogy sokszor életmentő volt. Viszont emiatt értek is kellemetlen meglepetések, na de erről mindjárt.

Az első étterem ahol voltunk a Lepke, Tihanyban. A húgomék kifejezettem szeretik, én már tavaly sem rajongtam érte, de Petra vissza akart menni a gyros tál miatt, mert hogy az fantasztikus!! Szerintem másodjára annyit mondott rá: mehh.

Szöszi rántott camembert áfonyaszósszal:

Szabina rántott husit tartárral, erről nincs képem, de bizti az volt, mert ő csak azt kér.

Én meg....ez volt a kellemetlen vega-meglepetés, ugyanis ezt az összehányt bab-tálat ételnek nevezték, de szerintem inkább büntetés volt:

A recept kb. ennyi volt: fogj egy marék babot, szórd bele egy serpenyőbe, reszelj rá némi sajtot és szórd meg kenyérdarabkákkal. A fűszereket felejtsd el. A narancskarika finomabb volt, ami a tányérom mellett hever, de sajnos kevesebb is. Gondoltam ne legyen mindig rántott sajt, lépjünk ki a komfort zónánkból... hahaha, sikerült.

A következő étteremben is jártunk már tavaly (előtt), a Fék étterem és cukrászda Akaliban. Tavalyelőtt nagyon jót ettünk ott, úgyhogy idén (tavaly) is tervbe volt véve. A rizs miatt tudom, hogy ez az én vacsim lehetett - a csajok utálják a rizst, nekem van kínai beütésem, mert én meg szeretem:

Szabina rántott husija majdnem lelóg a tányérról:

Utána viszont fagyizni akart a család, arról van fotóm:

Ha jól emlékszem nem bírták megenni, ami a családom esetében aggodalomra ad okot, mert ha kipukkadnak is, de betömik a fagyit.

A Gabriella Hotel étterme Tapolcán is már sokadjára volt cél.

Petra valami újat akart kipróbálni, úgyhogy steak-et kért. Fogalmunk sem volt, hogyan fog reagálni a véres húsra, úgyhogy csak fél adagot mertünk neki rendelni....nem volt boldog a menyiségtől, főleg, hogy ízlett neki.

Szöszi a szokásost, camembert.....:

Szabina is a szokásost, nagyon boldogan:

És én is. Nem tudom miért kaptam fenyőágat (vagy tiszafát?) díszítésnek, az előbbi gyantás, az utóbbi mérgező....

Itt desszertet is kértünk, valami somlói féleség volt, nagyon finom, csak nagyon kevés. :D

Ezután következett  Hintaló, Siófokon. Ez az étterem magasan vitte a pálmát nálunk a Balaton környéki éttermek között, annyira, hogy ide még egyszer visszajöttünk.

Várunk a kajánkra:

A vega opció - az egyik a sok közül - isteni volt.

Petra cornflakes-ben sütött csirkét evett, Szabina pedig a szokásost:

Szöszi levest kért:

Majd ezt a gyerekadagnyi rántott lópikulát rizzsel:

Másnap, pont a Hintaló melletti éttermet szemeltük, ki a nevét elfelejtettem, és a kaja is felejthető volt, legalább is Szöszinek és Szabinának. Utóbbi borjú bécsit kapott, de nem ízlett neki:

Én pedig halászlevet kértem, nem volt rossz:

Petra nagyon meg volt elégedve, itt ő éppen rántott sajtot kért:

Szöszi pedig juhtúróval töltött gombafejeket, amik valóban rémesek voltak, ehetetlenek. Én is megkóstoltam, de elképesztően rossz volt:

Úgyhogy másnap inkább visszamentünk a Hintalóba, mert ott nagyon finom volt minden. Petra steak-et kért, mert már tudta, hogy szereti. Előtte:

Utána: 

Azt mondta, hogy a 'piros szósz' nem volt rossz ... Szöszivel csak pislogtunk, nem mondtuk meg, hogy az vér.

Szabina a szokásost, másodjára is (ezt minek is írom újra meg újra?):

Szöszi azt ette másodjára, amit én elsőre, én pedig petrezselymes burgonyát. Amikor megláttam az étlapon, akkor ugyanis nagyon megkívántam, de rántott sajtot is szerettem volna enni, úgyhogy igen, kedves pincérek a Hintalóból, ha ezt olvassátok, én voltam az az ízlésficamos elkövető, aki rántott sajtot kért petrezselymes burgonyával és tartármártással. Hibátlan volt!

Mi vagyunk az a banda, akik képesek tortát és fagyit reggelizni, gond egy szál se. Mondjuk a fagyit kihagyom, azt a családra bízom, nekik nem esik nehezükre hideget enni.

Úgyhogy én rétest ettem:

Egyik nap Sümegre kirándultunk a várba, ott is volt gasztro-pillanat. A vár korhű konyhájában kürtős kalácsot sütöttek, azt kóstoltuk meg. Nem volt rossz, de a révfülöpi coop ABC előtti bódéban sokkal finomabb.

Ezt a pirosra színezett cukrozott lónyálat a badacsonyi kikötőben itták a csajok:

A füredi Bergmann cuki nem maradhatott ki, immár harmadjára voltunk. Boldog kis nagylány, cukor van előtte.

Még egy Petráról, mert őt imádja a kamera (és ő is a kamerát):

Na meg egy gondolkozós-magyarázóst is:

Én tepertős pogácsát kértem és zserbót - mert ezeket imádom:

A kávé megint vödörben érkezett, egy elefánt is ébren maradna tőle egy hétig. De barátságos kávé volt:

És a hazafele úton a Fekete Gólya étterem! Yaaaaay, akárhányszor belegondolok, mindig azt kívánok bárcsak nyár lenne, és éppen hazafele tartanánk a Balcsiról - vicces, hogy nem éppen odafele, de amit a Fekete Gólyában eszünk, az mindig fenomenális.

Szöszi háromféle rántott sajtot mini-biliben felszolgált tartárral:

Petra steak-et, nagyon drága ízlése van a gyereknek: 

Szabina a szokásost:

Én pedig elsőnek babgulyást kértem, ezt feleztük Petrával. Ő kanalazta ki a husit és a levet, én meg a zöldséget:

És utána......jesszusmária, ha elkövetnék valami főben járót és halálra ítélnének, ezt kérném utolsó vacsora jogán. MÁKOS TÉSZTA a Fekete Gólyából!!! De olyan, hogy most is a nyál maratont fut a számban, ha rágondolok. Amúgy is mákostésztista vagyok (mákos tészta fan) de ez a mákos tészta a legfelső nívó, efelett már csak a manna van.

A képen nem egy csodás látvány, tudod, mint a Chokito, randa, de finom. Ez valószínűleg a gyerekmenü, amit a kis lurkóknak találnak fel, akik nem akarnak steak-et enni, de hát ez van. Nálunk én eszem a gyerekmenüt, Petra meg a felnőtt fogásokat.

Ha visszanézed a blogot, láthatod, hogy a terítők klappolnak az adott napokra. (Ez a mákos tésztás kép miatt jutott az eszembe, mert ott pont olyan a terítő, mint anyámnál a lepedő.) Ugyanis amikor írom a blogbejegyzéseket, akkor minden képet egyenként kicsinyítek és szúrok be, ami 1-1 bejegyzés esetén akár 20-25 kép is lehet. Szerencsére a terítőket is hozzáfényképeztem a tányérokhoz, így tudom biztosra, hogy melyik étteremben mikor ki mit evett. :)