Először is elnézést amiért nem írtam napokig. Szöszi volt itt ezt tudjátok, és mindig lebeg az ember feje felett, hogy vajon mikor találkozunk megint? És most még az is elképzelhető, hogy mondjuk márciusban.

Amúgy is szomorú időszak az ősz, számomra meg különösen. Hamarosan évforduló és bizony én nagyon félek. Aztán meg a karácsony, attól meg egyenesen rettegek.

A kedvem az íráshoz is kevesebb, mert jókedvből szeretek írni. A bánatot is kiírom, csak nem itt.

De most Szabina a lényeg, neki tegnap volt a névnapja. Mint ahogyan Pipinél is, elvittem őket a játékboltba és választhattak mindketten ajándékot maguknak. Pipi egy sétáló kiskutyát választott, Szasza pedig - szerencsére - egy társasjátékot. Ma azzal játszottunk egy csomót.

A csajok:

Elég sokat fogytam az utóbbi időben, sport és diéta, de azt hiszem, hogy az elkövetkező időszakban még megy le pár kiló. Ez a gatya (32-es farmerméret) jó volt nekem egy éve:

Most 28-as farmert hordok. :D

Szasza is pózolni akart velem:

Tegnap Szasza kapott egy matricát a suliban, mert jól viselkedett/ügyes volt, jó esetben mindkettő. (Nem tom itthon erre mikor kerül sor????)

Na és ahogy már egyszer írtam, a kölekkek homlokára nyomják fel a matricát, ami praktikus, mert nem mossák le kézmosáskor, de amúgy meg hülyén néz ki. De most legalább nem egy Triceratopsz-ot biggyesztettek Szasza búrájára, mint múltkor. De ezzel az egérrel sem lett dekoratívabb az gyerek, ám legyen.

A baj akkor van, ha este fürdéskor a kiskorú visítva ragaszkodik a hülye matricához. Ilyenkor persze azt gondolja az az édes (jó) anya, hogy segond, majd reggel, műtéti precizitással, de inkább egy gyors és laza mozdulattal eltávolításra kerül a dekoranyag. Ahan ..... és ha hiszitek ha nem, NEM TUDTAM levenni ezt a sz*rt Szabináról, úgyhogy ma már eleve felmatricázva ment suliba.

Gondoltam az jó lesz, ha valami súlyos csoda folytán a gyerek a szuperokos, szuperjólviselkedő, szuperintelligens, szuperjó kategóriába kerül hirtelen, mert akkor úgy fog kinézni, mint egy világjáró bőrönd. Majd megkérem őket, hogy a fontosabb testnyílásokat hagyják szabadon, és ha meg "elromlik" a gyerek, akkor egyszerűen felcímezem Timbuktu-külsőre és postára adom.

Itt már retteg, hogy leoperálom a díszt, úgyhogy védekezik:

Mondjuk talán holnapra már nem kéne fennhagyni - mégiscsak fent kellene tartani azt a látszatot, hogy a gyerek fürdik és alaposan tisztálkodik - úgyhogy ha más nem, alvás közben megszabadítom az egértől azt a homlokot.

Reggel, álmosan a kocsiban:

Azért Pipitől futja egy mosolyra.

UPDATE: Szöszi nem kérdezett, nem könyörgött, cselekedett. A gyerek egértelenítve! :)

Szóval tegnap nem tudtuk eldönteni, hogy hová menjünk. A Plopsaland volt betervezve, mert az zárt térben van és ismerjük, szeressük, na meg nem mellékesen féláras kuponunk is van.

Lecsekk még szombaton, hogy mikor is van nyitva, és kiderült, hogy az egészet lefoglalták vasárnapra. Bakter!

Na mi legyen? Beekse Bergen???? Talán.

Vasárnap reggel szem kipattan, ablakon kikukkant, felleges. Bakter! (Már megint.)

Szóval a barázdák az agyamon hirtelen kisimultak annyira erőlködtem, hogy mi legyen a C terv???

És akkor gyütt a szikra: avonturenland.nl

Nagyon jó volt, máskor is kell menni, naná. De ide legalább egyedül is el tudom vinni a csajokat, mert nem kell felülni velük sehová, mehetnek önállóan amerre akarnak. Igaz belépős, de mindegy, nagyon sűrűn nem fogunk járni.

Ez egy hatalmas benti térben lévő játszótér. Maga az építmény olyan 6 emelet magas lehet, majd az egyik képen látjátok, hogy a csajok tulajdonképpen a plafonig másznak és onnan csúszdáznak le. Állati jó lehet, néhány szülő is bent játszott, de nekem nem volt kedvem bent tobzódni, inkább kint pletyiztünk Szöszivel.

A képek nem feltétlenül azért készültek, hogy a csajokat csodáljátok, mert egy percre nem álltak meg, hanem inkább azért, hogy lássátok a helyet, a méreteket.

Na szóval.

Trehány voltam két napig, úgyhogy most pótolok. Bár most vettem észre, hogy anyámról nem csináltam fotót, de azért remélem elhiszitek, hogy télleg itt parkírozik. :)

Pénteken csak délig melóztam, úgyhogy délután, ebéd után elhúztunk soppingolni. A vicc az, hogy mi soha nem ruhát, cipőt, ilyesmiket soppingolunk hanem kaját. De azt ipari mennyiségben. Most már két hűtőm van (bár a második elég icuri-picuri) azért be lehet tetriszezni egy csomagtartónnyi kaját. :) Na meg a fagyasztó, aminek lassan nem lehet lecsukni a tetejét. Jó sok fagyi van benne.......

Szóval pénteken elvittük Szöszit az Etenstijdba, nézze meg hol tőtik a csajok a szerda délutánokat. Piszok jó idő volt, úgyhogy odakint ültünk le a teraszon. Kávéztunk és kipróbáltuk a sütiket. Itt nem igazán lehet igazi, magyaros cukrászsütiket kapni, olyan, hogy cukrászda nem is igazán létezik. Ha az ember tortát vagy cukrászsütit akar venni, akkor vagy rendel a netről, vagy fagyasztva vesz bármelyik ABC-ben vagy a pékségekben lehet kapni pár fajtát. Típusra mind ugyanaz, omlós piskóta, rajta cukrászkrém. A befejezés más és más, vagy letakarják az egészet tejszínnel, vagy nyakonöntik csokikrémmel, vagy beborítják gyümölcsökkel.

Amiket most próbáltunk: képviselőfánk tésztába töltött cukrászkrém, nyakonöntve csokiszósszal, a másik pedig omlós piskóta, grillezett nugátkrémmel, tejszínhabbal a tetején és mandulaforgács díszítéssel. Mindkettő finom volt amúgy, de tudtam, hogy lesz még csavar. Volt. Szasza az első falat után döntött  úgy, hogy ez neki egyáltalán nem ízlik, Pipi legalább megette több, mint a felét. Úgyhogy Szöszivel bőven repetáztunk.

Na és kávéztunk persze.

Élvezem a napsütést:

A csajok játszottak kint is bent is. Pipinek annyira szétment a zoknija, hogy ott helyben ki kellett dobni. :) A pingáció sem maradhatott el, de legközelebb megkérem az animátorokat, hogy vagy mellékeljenek mosószert a festéshez, vagy megadom a címünket oszt jöhetnek mosni. :)

És ma is. Piszok disznó vagyok, mer' ennyi a blog.

De holnap írok rendesen, képek is lesznek ígérem.