Veszprém

A veszprémi várral kezdtünk, a bejárat:

És rögtön egy tájkép kislányokkal (Szabina kicsit értetlen fejet vág):

A legizgisebb és leghátborzongatóbb a várbörtön volt, ami az 1600-as években épült, és egészen 2003-ig börtönként üzemelt. Ma már múzeum és kiállítás, de a mínusz három emelet, amit lefelé kell gyalogolni oda, ahol a levegő nyirkos és használt, és hideg van a nyár kellős közepén, arra a megállapításra juttatott, hogy inkább jó kislány leszek, és igyekszem kimaradni a bajból. Ajánlom mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy ráférne egy kis meghunyászkodás. :)

A bevonulás:

A tusolók:

Egy átlagos zárka:

A parancsnok szobája, ami ugyanolyan, mint a zárka, csak ki van festve és van szőnyeg:

A többi zárkában kiállítás van, a történelem egy-egy szelete látható itt, pl. egy kis kommunizmus, egy kis háború, miegymás:

Majd a szabadulás:

A várban a börtön mellett elég sok látnivaló van, mi a tűztoronyba mentünk fel.

A csajok az elején összevesztek, itt éppen Petra osztja Szabinát:

Én már addigra otthagytam őket, felmentem egyedül a toronyba. Mikor felértem, eszembe jutott, hogy én annyira nem rajongok a magasságért, úgyhogy csak kifényképeztem az ajtón:

A többiek szépen körbementek, és mire visszaértek, Mama kibékítette a Tyúkokat:

A várban lévő többi kiállításra már nem voltunk kíváncsiak, csak a várban tettünk egy sétát, ott készítettem pár fényképet:

Ide a kilátó végére ki lehetett volna sétálni, de mi már másra vágytunk, úgyhogy továbbálltunk:

Kisvonatozni mentünk, azt imádják a csajok, és jó módja egy város nevezetességeinek a felfedezésére:

Itt láttuk még a várat egy másik perspektívából:

És még egy harmadikból, ez tulajdonképpen a börtön hátulja:

Folyt. köv.

Strandolás és Balaton

Eddig nem nagyon tettem strandolós képeket (kivéve ahol lángost falunk a parton - de az megint nem strandolás, csak a bizonyítéka annak, hogy járunk a parton is) mert vagy én is strandoltam, vagy a már említett lángosért rohangáltam, vagy Szöszivel szunnyadtam a parton. De idén (tavaly) igyekeztem valamelyest pótolni. Talán idén (idén-idén) veszek egy Go pro-t, és akkor már testközelből készülnek a (víz alatti) képek.

Ez meg az ominózus lángos:

Szabina félrevonult falni:

Szöszi is fal:

A csajok strandolnak. A kép közepén az úszógumis konty az Petra, mellette a 'labda' meg Szabina:

Régebben, még kislánykoromban telis tele volt a Balcsi, alig tudtuk leteríteni a plédünket. Nem beszélve a vízről, ahol ha eldobtad a labdádat, akkor figyelned kellett, hogy hova pottyan, máskülönben elveszett a tömegben. Most meg kong a Balcsi. Nem mintha tragédia lenne, de még így három év után is szokatlan.

Ez nem a magyar találmány, vagyis a lopásgátló törölközővel letakart motyónk, hanem Szabina gubbaszt alatta, akit kiszívott a nap, és a víz.

Erről jut eszembe! Mi annyira bénák vagyunk Szöszivel napozás szempontjából, hogy tanfolyamot kellene végeznünk. De talán idén (tavaly) megtanultuk hogyan kell kenni. Eddig ugyanis folyton égtünk, a nyaralás második napján már kultúrprogram volt napirenden, hogy kíméljük a meggyötört bőrünket. Kultúrprogram mondjuk amúgy is lenne, a tavalyi kultúrnapokról a következőkben.

És egy kicsit a nagy szerelemről, a Balatonról. Nem lehet betelni vele, annyira nem, hogy a csajok már kb. egy hónapja mondogatják, hogy milyen jó lesz majd megint, ha megyünk.

Tihanyból Szántódra:

Szántódról Tihanyba:

A kompon:

Folyt. köv.

Úton

Mi szinte egész nyáron megyünk, autóba be, autóból ki. Magyarországra az út 1600 km, és Magyarországon belül is autózunk minimum ennyit, és persze a visszaút is ugyanennyi. Most éppen egy aranyszínű szappantartó a kocsink, mi már nagyon megszoktuk, de Németországban az autobahn-on nagy feltűnést szoktunk kelteni vele. Vicces, ahogy mi az ő autóikat nézzük, ők meg a miénket bámulják, hogy ez mi a fene is lehet, és hogy vajon meddig jutunk vele. :)

A fánkot csak egyszer fújjuk fel, majd minden strandolás után bepasszírozzuk a csajok közé.

Hátul van a hálószoba, ez általában Szabina helye, Petra nem alvós:

Folyt. köv.

Miután hazajöttünk a nyaralásból elhatároztam, hogy azonnal megírom a blogokat, mert még élénken élt bennem minden kaland. Aztán ez csak húzódott és húzódott. Most meg már február van, és ide kell ültetnem magam mellé a csajokat, legalábbis Petrát, mert neki sokkal jobb a memóriája, mint nekem, hogy segítsen felidézni minél többet a nyaralásból.

Amikor ráklikkeltem erre a képre, a kérdés ennyi volt: ez meg mi a sz@r, ki a fene fényképezte le és mi a francnak?

Én, magamnak, hogy bármikor ha ránézek, rám törjön a puszta-érzés. Mert ez az igazi magyar puszta, és amikor itt autóztunk, az olyan csodás érzés volt számomra, olyan megfoghatatlan, amit csak Magyarországon érez a magyar ember. Ameddig a szem ellát .... nincs is itt semmi, mégis itt van minden. Csodás.

Nem emlékszem, hogy hol készült a fotó, de bízom benne, hogy idén is erre haladunk el, és újra rám tör a puszta-érzés.

Folyt. köv.

Madurodam egy makettpark Hágában, ahol Hollandia nevezetességeit lehet 1:25-ös méretarányban megtekinteni. Még nem voltunk itt sosem, és bár nagyon érdekes, és ajánlom mindenkinek aki arra jár, egyszer elég is volt.

Egy panoráma felvétel még a legelejéről:

Tilburg-ből a textilmúzeum kapott helyet a parkban:

Egy csomó épület Hollandia különböző helyeiről, vegyesen:

Voltunk egy Armin Van Buuren koncerten is:

Majd Szabina segített Stuyvesant kormányzónak megvédeni New Amsterdam-ot az angoloktól:

Az Eftelinget Hosszúnyak képviselte:

Játszótéri szárazdokk:

Az autópálya:

Schipol:

Heineken sörfőzde:

És a rotterdami kikötő néhány részlete. Ez azért volt 'izgalmas', mert itt együtt voltunk a lányokkal pár éve, és voltak ismerős részletek. Például a Holland-Amerika Lijn épülete a két óceánjáró között:

Vagy az Abel Tasman, amivel mi is sétahajókáztunk a rotterdami kikötőben:

És én is találtam valami személyeset: