Ma reggel Pisti vitte Pipit vérvételre. Rendben lefolyt a vérvétel, bár nem nézte végig, mint anno a benőtt körmének a kivágását. Hatalmas kötést kapott rá, majd bevonultak a suliba. Ott aztán Pisti megbeszélte Theával, hogy mindenkinek el kell mondani ám, hogy Pipi mekkora hős volt. Mondjuk ha tényleg aaaakkora kötést kapott, akkor nehéz is lett volna eltitkolni. :D Pipi szerint az egyik kislány még el is sírta magát, de ez már lehet, hogy csak Münchausen báróné meséje. :D Ja! Talán pénteken már lehet hívni Loncin dokit az eredményért.
Na de a tegnap estére vissza! Pipinek hálóinget vettem elő a lefekvéshez, mert éppen most turiztunk anyámmal egy klassz Malackásat. Természetesen Szasza azonnal vérszemet kapott és neki is kellett egy hálóing. Így illegett-billegett benne:
És persze Pipi is meg lett örökítve, íme itt a két hálóinges:
Reggel aztán Pipi vonult lefelé:
Csili így alszik a fene a kis belét! Mindig ő az utolsó aki fölkel. :D
Szasza is lustizott még kicsit, kérette magát mielőtt megengedte, hogy kivegyem az ágyából:
Ma mindenki ment a dolgára, Szasza picit pöntyögött reggel, viszont Pipi nem hányt, szerencsére. Mikor mindannyian együtt voltunk Pistivel megcsináltuk a vacsit, borsólevest és virslis kiflit:
Szasza vacsizik:
Pipi vacsizás helyett integet:
A 10 minutenspraak nem más, mint szülői értekezlet és fogadóóra egyben. Mindenki kap 10 percet, amikor a tanárral együtt megbeszélik, hogy mi van a gyerekkel. Az én időpontom 19:30 volt, de 3/4 9-re értem haza, mivel én voltam az utolsó és egy csomó mindent beszéltünk meg Theával. A legfontosabb, hogy Pipi marad még egy évet ebben a csoportban. Kora szerint mehetne tovább, de a nyelvtudás hiánya és az ehhez kapcsolódó problémák miatt nem. Egyelőre úgy tűnik, hogy visszafelé fejlődik, mindig a kicsikkel, fiatalabbakkal játszik, szerintem velük könnyebben megérteti magát. Ezen nem tudunk mit változtatni és nem is kell, bár nem mondom, hogy jólesik. Persze siettetni nem szabad. Amúgy meg vagyok róla győződve, hogy Pipi még mindig azt hiszi, hogy ez egy hosszúra nyúlt vakáció, egyszer majd hazamegyünk és megint a Mágocsi úti oviba fog járni, Laurával, Lehivel és a többiekkel. Így talán mentesíti magát azok alól a kötelezettségek alól, amiknek bizony meg kellene felelni, és közben azt gondolhatja magában, hogy neki ez csak átmeneti állapot, majd minden visszaáll a normálba, nem kell a hollanddal bajlódnia ésatöbbi, ésatöbbi. Nem tudom mikor fog leesni neki a tantusz, bár talán ezekkel az alkalmi hányásokkal szerinem azt "üzeni", hogy kezd rájönni, felfogni a véglegest.