Első és legfontosabb dolog:
NAGYON SOK BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNUNK JANÁNAK!!! Nagyon hiányzik nekünk az egész Esküdt család, nagyon jó volna már veletek lenni! Sokszor puszilunk mindenkit, de ma leginkább az ünnepeltet!
Ezt az adag muffint Pistivel neked készítettük Jana, de ha nem baj, akkor meg is esszük helyetted. 
És akkor a mai nap másik eseménye, ami sajnálatos mintsem ünnepelnivaló. Pipi ma okádott a suliban, nem is keveset. :( Napok óta panaszkodik arra, hogy fáj a hasa, fosott is ugye, de azon szerencsésen túlesett. Legalábbis ma reggelig, ugyanis ma reggel is fosott. Ettől függetlenül elment suliba, Pisti jelezte a tanítónőnek, hogy mi a szitu.
Amikor mentem érte, akkor mondta Thea, hogy fél 2 körül hányt Pipi, és nem tudtak elérni telefonon. Mint kiderült Pisti telefonszáma nem jól volt fentüntetve nekik a beiratkozási adatlapon és ezért nem tudtak elérni bennünket. Elég ramatyul néz ki most is a gyerek és ráadásul nagyon nyűgös, hisztis, úgyhogy mindjárt mennek is lefeküdni. 
Még a muffinból sem evett, úgyhogy tényleg baj lehet a pocakjával. Emlékszem, hogy 7 éves koromban én is eltöltöttem 2 hetet a gyulai gyermekkórházban, mert folyton fájt a hasam és a végén azt hozták ki a dokik, hogy ideges és feszült vagyok. Azt gondoljuk Pistivel, hogy nagyjából ez lehet Pipinél is. Hiszen tök idegenül van itt, nem ért semmit a suliban, de mégis meg kell felelnie.
Nekünk is vannak problémáink, mert elkezdeni egy teljesen új életet eleinte szinte CSAKIS nehézséggel jár, sok örömöt eddig még nem tapasztaltunk. Annak tudunk örülni, amit mi saját magunk egymásnak tudunk okozni. Szerencsére nagyon segítőkészek az emberek és kedvesek, ezzel azért könnyebb elviselni az egész beilleszkedési folyamatot, de amúgy kemény. Szinte mindennap felmerül valamilyen újabb probléma amit meg kell oldanunk. Itt volt ez a mai első munkanap is, amikor végre örültünk, hogy valamennyire sínre kerültünk (na nem mint József Attila) mindenki a helyén van, végre elkezdhetünk termelni, felfelé haladni. És megint kaptunk egy gellert, hiszen így valamelyikünknek itthon kell maradnia Pipivel, nem mehet úgy suliba, hogy fosik és okádik. És holnap Pisti marad itthon délelőtt, mert nekem az egyik új kliensemhez kell mennem, ráadásul holnap megyek először, nem szeretném lemondani. Így Pisti csak délután tud bemenni a céghez. Ezek a nehézségek a mi kedvünkre/hangulatunkra is rányomják a bélyeget, nyilván Pipi is érzi ezt, nem csoda ha még emiatt is szorong.
Na elég a rívásból. Itt van a Kisnyúl, aki reggel megint nem akart ottmaradni az oviban, de aztán csudaklasszul érezte magát, mert amikor megérkeztünk érte Pipivel akkor már kiabálta, hogy "anya jó volt a bőcsiben"! Evett, aludt, bár valami sütievésnél volt valami probléma, de hát a sütievésből nagyon nem lehet probléma, nem igaz? És nincs is annyi időt oviban, mint oviba, mint Gyulán, mert 1/2 9-re viszem, és 1/2 4-re megyek érte.
Ma valamelyik ovis havernak volt szülinapja, így kaptak ajándékot a többiek. Kis zacsiba csipsz és habcukor. (Ez a habcukor valami förtelem, itt minden gyerek imádja, az enyémeim pedig meg nem ennék. Úgyhogy megyen a kukába szépen.) Ez volt ráírva Szasza ajándékos zacsijára: 
Kiri Zsazsa. :D Amúgy érdekes, de itt az ünnepelt ad ajándékot (édességet) a többieknek, nem pedig a többiek az ünnepeltnek. Itthon kibontottuk a csipszet és szépen megették a kanapén ülve, tévénézés közben: 
Volt még jelentkező a csipszre: 
Csili jól elvolt itthon egyedül (gondolom) mert semmi nem volt széttörve, nem volt lecarva, lepisilve, a deguk is életben voltak. 3/4 1-kor értem haza, akkor elvittem sétálni és minden rendben volt.
Itt éppen nagyon nyalogatja a száját, nyilván Szasza jószívű volt: 
Pipiről még egy fotó, látszik rajta, hogy beteg: 
