Tegnap este 1/4 10 körül sikításra lettem figyelmes, de azt hittem, hogy a tévéből hallom, vagy nem is tudom, hogy mit hittem. Miután már vagy harmadjára hallottam, akkor vált gyanússá, hogy ez nem tévé, hanem valamelyik gyerek, de inkább Pipi. Tényleg Pipi volt az, feküdt az ágyában és nagyon sírt, hogy fáj a hasa. Lehoztam az emeletről, hogy Szasza legalább tudjon aludni. Mivel Pipi néha eléggé hisztérikusan sikítozott felhívtam az Elizabeth hospital-t, ami itt van a Leypark túloldalán, hogy mit csináljak.
Azt mondta a nő a telefonban, hogy van egy úgynevezett Huisartsen Post, ahol a rendelési időn túl fogadják a betegeket, a telefonszámot is megadta. A Huisartsen Post nagyjából annyit tesz, hogy a háziorvosok rendelője, ahol több háziorvos fogadja a beérkező eseteket. De ide sem lehet csak úgy hipp-hopp bemenni (vagyis a franc tudja, hogy lehet-e) mert először is feltettek nekem egy csomó kérdést a hasfájással és Pipivel kapcsolatban, és csak után döntötte el a nővér, hogy mi legyen a teendő. Kérdezte, hogy telefonos segítséget szeretnék, vagy mit akarok. Felvázoltam neki (egy kicsit emeltebb hangnemben, mert akkor már Petra vagy egy fél órája ordított) hogy Magyarországon ilyenkor fogom a gyereket és kérdés nélkül beviszem az ügyeletre, ahol kb. 10 percen belül meg is nézik. Főleg ha célirányosan az osztályra viszem. Mire mondta, hogy akkor ad egy időpontot 22:10-re. Ekkor 22 óra volt kereken. Mondtam neki, hogy most még fel kell öltöztetnem a gyereket és azt sem tudom, hogy hol van a Huisartsen Post. (A GPS-em töltőzsinórja persze bekrepált, úgyhogy egy ideje érzésből és emlékezetből közlekedek.) Mivel tök hülye neve van az utcának ahol van ez az intézmény nem értettem. Erre mondja, hogy a Tweede Stern kórház felé kell menni.
Azt tudtam, hogy merre van, így elmentem oda. Ott becipeltem a vinnyogó gyereket a levett vizeletmintával a kórházba, mire a harmadik ember elmondta, hogy nekem nem ide kellett jönnöm. De végre LERAJZOLTÁK, hogy merre menjek, szerencsére nem volt messze, csak éppen Pipi nem tudott járni, cipelnem kellett, ráadásul azon imádkoztam, hogy a pisit ne öntse a nyakamba. Ekkor majdnem elsírtam magam, hogy itt lakunk az egyik kórháztól nem messze, most voltunk éppen egy másikban, de a szemmel láthatóan szenvedő gyereket senki nem volt hajlandó fogadni, megnézni.
Átnavigáltunk a megadott helyre, szerencsére elég nagy, világító neonfelirattal látták el az intézményt, csakhogy ekkor már 22:30 is elmúlt. Ott bevergődtünk, leadtam a pisit, kianalizálták, és kb. 15 perc múlve bent is voltunk egy rendelőben egy nagyon kedves doktornéninél. Nagyon izgultam, hogy nehogy köldöksérve vagy vakbélproblémája legyen Pipinek, ő is azon izgult, nehogy felvágják a hasát.
A doktornéni nyomogatta, kérdezgetett, hogy mikor tapasztalja a gyerek a fájást, állandóan vagy csak hullámokban, hol fáj ha nyomja, mióta fáj, ésatöbbi. Visszamentünk egészen 2-3 héttel ezelőttig, amikor az egész családot elkapta a hányás/fosás, mindenről akart tudni. Megbeszéltük a 2 héttel ezelőtti hasfájást is, amit a helyettes dokibácsi kezelt és ami látszólag el is múlt. Végül arra jutott, hogy a visszatartott vizelettől és széklettől fáj a hasa a gyereknek, amit eddig mindegyik holland doki is mondott. A vizeletvisszatartástól "cisztiózis" keletkezett a vizeletrendszerben és egyrészt ez fáj neki, másrészt a székletvisszatartástól feszülnek a belei, és valami olyasmit magyarázott, hogy a folyamatos megterhelés/túlteerhelés miatt megkeményedet a bélrendszere és megvastagodott. Megmondom őszintén, hogy azért itt is ízig-vérig dokiból van minden orvos (hülye kifejezés, tudom) mert nyomta a latint ezerkétszázzal. Ennyit bírtam megérteni a szövegeléséből. A "cisztiózist" azért tettem idézőjelbe, mert nem tudom, hogy cisztát vagy gyulladást jelent, vagy a kettő ugyanaz, és nem tudom, hogy ez latin, vagy holland. Vagy angol. Adott Amoxicicllin-t és hashajtót. Az előbbi biztosított, úgyhogy azért nem kellett fizetnem, de a hashajtó nem biztosított, azért 6,5 eurót fizettem.
Ezt már a múltkor is tapasztaltam, csak nem votlam benne biztos, hogy amikor a dokibácsi felírta a gyogyókat a lányoknak, akkor kértem még mellé fejfájáscsillapítót és a lányoknak még pluszba Nurofent, és a blokkon csak a Nurofen volt kiszámlázva. Mondjuk azért meg 9,25-öt fizettem! Szóval a biztosítás nem csak az egészségügyi ellátásra vonatkozik, hanem a gyógyszerek egy részére is. Érdekes is volt, hogy a patikában egy csomóan csak elveszik a gyógyszert és már lépnek is le, de akkor még nem értettem, hogy miért.
A Huisartsen Post-ban patika is van szerencsére, így nem kellett az ügyeletes patika után kajtatni. A gyógyszert be is keverték Pipi súlyához mérten, azt sem a betegnek kell, és ráadásul az adagolást és még egyéb infókat kinyomtatva ráragasztják a gyógszeresüvegre. Így ott azonnal be tudtam adni Pipinek az első adag orvosságot. Pipi amúgy hazafele elaludt.
Ma reggel így csak Szasza ment bölcsibe, és egy kicsit el is tört nála a mécses, amikor eljöttem, de nem volt vészes. Mindig megvárom, hogy befejezze a sírást, csak akkor jövök el az ajtótól, ha már megnyugodott, és ez ma sem tartott tovább kb. 10 mp-nél. Ma napközben Pipin egyáltalán nem látszott, hogy beteg szerencsére, bár most az előbb elkezdte fájlalni a hasát. Ma 15:00-15:30-ig be lehetett menni a suliba, ahol a gyerekek megmutatták a szülőknek azokat amiket alkottak az utóbbi időben, oda mi is mentünk Pipivel. Elvittem a fényképezőgépet, de sajnos egy képet sem tudtam készíteni, mert éppen lemerült. Pedig nagyon szerettem volna legalább azt a 2 gipszből készített számot megörökíteni, amit Pipi csinált, egy 5-ös, mert hogy ő 5 éves, és egy 2-es, ami Szasza életkorára utal. Sajna mindkettő el van törve, de majd megkérdezem Chyntiát, hogy haza lehet-e hozni és itthon összeilleszteni valahogy.
Ma egyébként ezért nem készült kép, mert a fényképezőgépünk akksija töltőn van, így beszúrok 2 tavalyi képet.