Nekem gyengéim a hajók, mondjuk ezt nem sokan tudják, de ma volt részem bennük rendesen. Na de megintcsak nem szaladok előre. :)

Éjjel Szasza rosszat álmodott, hajnali 3/4 1-kor bementem hozzá, mert nagyon sírt, és azt kiabálta, hogy "tígyó, tígyó" ami annyit tesz Szasza-nyelven, hogy kígyó, kígyó. Szóval valami tígyósat álmodott, énekeltem neki, meg felhordtam egy kis innivalót nekik, mert Pipi is megébredt és szomjas volt.
Reggel nem esett jól ezek után felkelni, de muszáj volt. Pipit elvittem isibe, majd rohantam haza, hogy Szaszával menjünk az autószervízbe, mert 9-re volt időpontom kerékcserére. Felpakoltam mindent, a babakocsitól elkezdve, hidegkaja, komplett váltóruha Szaszának, száraz kenyér, fényképezőgép, mert Szaszával csatangolni mentünk a csatornapartra amíg az autómat csinálták.

Ahogy kiértünk a csatorna partjára, azonnal megpillantottunk három ludat. De ők is azonnal megpillantottak bennünket, és nem tudtam eldönteni, hogy meg fognak-e támadni bennünket vagy sem, mert elindultak felénk.

Úgyhogy gyorsan az ellenkező irányba indultunk el. Szasza így be volt bugyolálva, mert nem volt meleg ma egy kicsit sem, és a nyílt csatornaparton fújt a szél is.

A csatornaparton nagyon vegyesen állnak a házak (de ez mondjuk egész Hollandiára jellemző) hogy pl. hatalmas gyárcsarnokok tövében, kikötői dokkok szomszédságában lakóházak állnak, pedig kicsit sem illenek össze az ipari miliővel. Itt is ez volt a helyzet, egy ház után következik vagy 3-4 ipartelep, majd megint egy lakóház. Na de az egyik háznak a kertjében egy aranyos kicsi szélmalom állt.
És a ház is tipikus holland házikó:

Ahogy megmenekültünk a ludaktól, volt időm készíteni pár fényképet. Pl. az egyik hídról:

Vagy a másik irányban a csatornáról:

Kacsa nem nagyon volt látóhatárban, úgyhogy Szaszával bandukoltunk, hátha meglátunk egy kacsát, vagy egy kacsa meglát minket. így is lett, jött 5-6 kacsa, azokat megetettük a száraz kenyér- és kalácsdarabokkal amiket vittünk magunkkal.

Közel sem volt olyan kacsatumultus, mint Gyulán a Várfürdőnél a csónakázó tavon. Ott egymást taposták le a kacsák a kenyérért, itt meg csak komótosan flamózott az a pár kacsa, akik egyáltalán ránk hederítettek. Minden nyugis és békés volt, éppen szedelőzködtünk Szaszával, amikor a kanyarban feltűnt a Petronella. Pipinek nagyon tetszik, hogy egy hajót így neveznek, le is másolta a hajó nevét a képről egy füzetbe. :)

Látszik, hogy milyen széles a hajó és milyen keskeny a csatorna, és az is, hogy milyen mélyen merül bele a vízbe. (Bocsánatot kérek azoktól, akiknek ez nem izgis, nekem az, azért írok róla ilyen részletességgel.) Amikor egy kicsit közelebb ért a hajó, akkor vettem észre valami furcsaságot rajta:

Végülis a szárazföldön is kell közlekedni valahogy, nem igaz?

Aztán eszembe jutott, hogy de jó lenne most a hídnál lenni, lefényképezni ahogyan a Petronella átsiklik a híd ?alatt? Azt sem tudtam hogyan fog ott elmenni, de aztán csak fényképeztem egy sorozatot távolabbról, hátha azon is élvezhető. íme:

Ezt a hidat függőlegesre felvonják és úgy úsznak át alatta a hajók.

Naaagyon örültem, hogy a szemem láttára történt valamilyen vízi esemény, nem is gondoltam volna, hogy látok ilyesmit. A piushaven-i kikötőben szinte nincs semmilyen vízi történés, hiába lakunk tőle pár száz méterre, nem láttunk még semmi ilyesmit. Szasza annyira nem volt boldog, szerintem kicsit félt a hajótól. És ekkor érkezett egy másik hajó, (ennek is tudom a nevét, de már nem írom le :D) ugyanolyan hatalmas, mint az előző.

Ez jobban tetszett Szaszának, mert szép nagy zászlórúdja volt rajta színes zászlókkal. És főleg, mert rengeteg homokot szállított!!! Megbeszéltük, hogy nyilván a gyerekeknek hozza a sok homokot, meg a játszótérre, és ez már sokkal barátságosabb volt Szaszának, mint az előző hajó.

A hajóhídon egy beagle kutyus is volt, annyira nem sikerült a fénykép róla, de az ablaktörlőlapát mögött látszik a feje:

Ugyanarról jött és ugyanarra ment, mint a Petronella.

Közben kaptam egy sms-t, amelyben José (új kliens) elhalasztja a mai talit, úgyhogy már nem volt olyan sietős a dolgunk, így elmentünk egy játszótérre a közelben. Útközben láttuk ezt a kettő-az-egyben házat:

Az üvegbúra alatt a kis téglaház nagyon klassz, érdekes lenne tudni, hogy miért építették így meg az egészet. :)

Majd a játszótéren Szasza a lovacskát szúrta ki:

Ekkor már igazán ideje volt visszaindulni a szervízbe, de persze a kocsim még nem is volt kész, úgyhogy ott még kicsit rajzoltunk Szaszával, olvastunk, kávéztam, bújócskáztunk az eladó autók között és hasonlók. :)

A csatornaparton indultunk haza, mákomra, mert még ezután következett a java. Már eleve úgy értünk a következő hídhoz, hogy szemből jött egy hajó, és ekkor vettem észre, hogy ezt a hidat másképpen emelik fel. A kép közepén látszódik az érkező hajó orrrésze:

Itt éppen beérkezik a híd alá:

A híd alatt, merőlegesen a főútra:

Ezutén bementünk a Praxisba virágcserépért, mire kijöttünk érkezett a következő hajó! Ekkor Szasza már a kocsiban ült, őt nem érdekelte más, csak a mese, amit éppen a dvd-ről "fogyasztott". Mindenesetre tudtam, hgy ő jó melegben van (mert ment a kocsiban a fűtés) én meg a letekert ablakból le tudtam fotózni, hogy hogyan emelik fel a hidat. Ez az alaphelyzet: (ez a sorozat már az út másik oldaláról készült)

És emelik a hidat:

Az úttest egy darabját megemelik teljes szélességében, ez alatt úsznak át a hajók. Két oldalról nagyon kevés hely van az úttest és a hajótest között, tényleg szinte centizni kell.

Itt látszik, hogy mennyire kevés a hely a hajódíd és az úttest között is:

Ennyi volt a mai kalandunk Szaszával. :) És ez mind kb. másfél óra leforgása alatt történt, szóval sűrű volt a délelőttünk. A kocsim rendben van, a két ócska gumit otthagytam a szervízben, minek tárolgassam, hová dobjam, de a két jobbikat elhoztam, azok jók lesznek még jövőre.

A csatornapartról egyenesen a suliba mentünk Pipiért, majd haza. Ebédre ropogós zsömléket sütöttem, és hosszú idő óta vettem minimpalacsintát is, ezeket ettük. Délután Szasza szunyált, Pipi tévézett és írni tanult, én pedig melóztam. Miután Szasza felébredt, felmentünk a másodikra összeszedni a megszáradt ruhákat. Ott is van már adás, úgyhogy a csajok nézték a meséket és közben játszottak, én meg hajtogattam a ruhákat. Pisti is megérkezett közben, feljöttek Csilivel és még vagy egy órán keresztül fent ücsörögtünk és beszélgettünk, tévéztünk. A vacsi a lányoknak a paraleves maradéka volt és tejbepapi. Mi meg ettünk amit találtunk, én éhes sem voltam, Pisti is csak egy zacskós kínai levest evett.