A Kiri család Hollandiában

A Kiri család Hollandiában

mai cím

2010. április 20. - Zuzimama

Ma volt a hosszúnapom, reggel 9-től délután 3-ig taknyoltam. Hulla vagyok, a hátam kikészül ilyenkor.

A suli, az ovi szupi volt, boldogan jöttek haza a lányok, és reggel sem volt gond, amikor menniük kellett. A suli elé csináltak egy játszóteret, annyira nem nagy valami, még az itteni kisjátszónál is kisebb, de így még tovább tart, hogy elinduljunk haza. Guusje anyjának mondtam is, hogy így aztán egyre több időt töltünk könyörgéssel, hogy induljunk már. Nagyon helyeselt, mert ő éppen 2 gyereket rángatott, hogy haladjanak már.

Megbeszéltük Pistivel, hogy ma Mekizünk, nem is lett volna energiám bármit is összeütni. Nem mintha a Mekit nagyon szeretném, mert egy darabig úgy érzem magam, hogy szétdurranok a kajától, aztán hirtelen éhes leszek, mint 200 farkas, de a csajok imádják. Naná, mindig vkapnak lufit, játékot, gyerekként én is imádnám. :) Elég rendesen vacsiztak, úgyhogy kaptak fagyit is, és még picit játszottunk is a benti játéksarokban.

Előtte egyébként beugrottam Wilhez és Fredhez, az új klienseimhez. Tilburg legmagasabb épületének 23. emeletén laknak. Már bejutni sem volt egyszerű, de nagy nehezen sikerült. Hétfőnként fogok járni hozzájuk, 12-től 14:45-ig. Amúgy nagyon kedvesek, Wil nem nagyon beszél angolul, én meg hollandul, de majd megtanuljuk mindketten amire szükségünk van. Neki egyébként csípőprotézise van 2 hete, csak mankóval tud járni, takarítani egyáltalán nem tud. Állítólag Fred próbálta, de az nem volt Wilnek megfelelő. Aranyosak nagyon, szép lakásuk van, bár sokat nem láttam belőle. Mondta, hogy főleg a fürdőszoba, a konyha és az ablakok takarítása lesz a fő feladatom, meg aztán ami még jön. Mondtam, hogy remélem az ablakokat csak belülről kell takarítanom, erre nevettek, hogy persze, nem kell kimennem a 23.-on ablakot pucolni. Majd megkérem őket, hogy engedjék meg, hogy csináljak pár fényképet ilyen magasságból.

Az idő itt még mindig kifogástalan, kb. 8-9 napja egy szemernyi eső sem esett, ami elég fura.

Sajna a fényképező aksija töltőn, úgyhogy a mai képeket később, vagy holnap szúrom be.

A képek
Westpoint, az épület, ahol Wil és Fred lakik:

Mekizés:

A bejegyzés trackback címe:

https://kiricsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr881938064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

udika 2010.04.20. 21:01:38

Pedig megnéztem volna, hogy puccantod ki a 23-on az ablakot:)!

szöszimama 2010.04.20. 21:06:07

A kiskertézsekhez irtam azt feltétlenül nézd meg.

Helga mama 2010.04.21. 14:42:05

Helló!
Most értünk haza Szegedről.
Reggel azért nem írtam.
Én Pistámat kísértem, Helgi meg a logopédusnál volt.
Ma nagyon szép idő van a munkálatok ezerrel folynak.
Remélem mire a lányok jönnek a nagyján túl leszünk.
Nagyon magas az a ház meg ne próbálkozz a kívülről ablak pucolással.
Sok puszi mami

udika 2010.04.21. 15:02:51

Úgy látom "BABÁJI" még mindig elmaradhatatlan kellék!

Zuzimama 2010.04.21. 18:35:30

@Helga mama: jól van, hála istennek nem esik nálatok sem. Vagyis nálunk már eshetne egy kicsit, mert locsolni kell a növényzetet.

Zuzimama 2010.04.21. 18:39:04

@udika: azt nem tudom, hogy belülről hogyan fogok odamerészkedni az ablakhoz, mert erősen tériszonyom van. Vajon mennyire fogják értékelni, ha csukott szemmel puccantom az ablakukat? :D

A BABÁJI még mindig családtag, a negyedik gyerekünk Pistivel. Mindenhová vinni kell, még egy sima, szimpla sétálásra sem mehetünk nélküle, mert már a sarkon kiderül, hogy szükség van rá.
süti beállítások módosítása