Tegnap megérkeztek a lányok, természetesen a reptéren nagyon sírtunk Pistivel. Később Pipi meg is kérdezte, hogy miért sírunk? Mondtuk, hogy természetesen az örömtől. A találkozás pillanatait nem fotóztam, csak amikor kiszálltak a gépből.

Szöszi elmondása alapján Szasza végig rugdosta az előtte ülő bácsi székét aki hátra is fordult, de hiába, Szaszát ez nem zavarta. A gépen nem aludtak egy szemhunyásnyit sem, és Pipi azt mondta, hogy ő imád repülni. :D Mondtam neki, hogyha megtanul hollandul és kijár egy pár iskolát, akkor akár a reptéren is dolgozhat, de lehet stewardes is ha akar. Ezen alaposan elgondolkodott, úgyhogy még lehet, hogy sztyuvi lesz Pipiből. :D Mondjuk nem tudom örülnék-e neki. (Erről jut eszembe, hogy állítólag a 10 éves kisfiú, aki túlélte a tripoli tragédiát tilburgi, és nem is lakik tőlünk messze. Szegénykém.... :()

Sorozat a megérkezésről:

És a csajok a kocsiban:

Hazafelé a reptérről volt még pár dolgunk, először is kaját vettünk egy Mekiben a csajoknak, ennek nagyon örültek és be is faltak mindent. Majd egy használtruhás nagykeressel volt talink, ide is mentünk mindannyian. Majd egy boltot kerestünk, mert többek között tortát akartam venni a csajoknak meglepiként, de tegnap vmilyen katolikus ünnep volt, ami miatt Tilburgben minden zárva volt, de szerencsére Eindhovenben sok üzlet nyitva tartott.
Persze a torta nem nagyon ízlett neki, habár ők választották. így aztán éppen most állítom össze a saját házi tortánkat, aminek a tésztáját együtt készítettünk a csajokkal.

A bolti csokitorta, ami egyébként isteni finom volt, majd a miénk, krémsajtos piskótatorta, nagyon finom lett, e a lányoknál ez sem aratott sikert:

És itt pedig segítenek a piskóta összeállításában:

Visszatérve örömre és szomorúságra, Pipi nagyon sírt ma amikor eljöttünk a reptérről, hogy neki nagyon hiányzik Szöszi. Mondtuk neki, hogy ő is biztosan nagyon hiányzik Szöszinek és persze mindenki másnak is, és mindenki más is hiányzik nekünk is, és hogy ez normális reakció. Hagytuk, hogy egyedül megpróbáljon megnyugodni, legyűrni a szomorú érzést, de Pisti hátul ült vele hazáig, fogta a kezét és amikor nagyon nekikeseredett akkor vigasztalta. Nehéz volt, de szerintünk a fáradtság is közrejátszott a néha hisztibe is hajló sírásba. Itthon már megnyugodott, csak akkor szomorodott el megint, amikor éppen ebéd közben megjegyeztük, hogy most száll fel Szöszi gépe. Azóta minden rendben van, olyanok, mint máskor, veszekednek, hisztiznek, de közben aranyosak is és imádnivalóak. Most éppen az apjuk idegrendszerét kezdik ki, mert Szasza nyakonöntötte Pipit egy adag vízzel a kádban, erre Pipi ordít. Na, vissza a normális kerékvágásba.