Kb. este 7 órakor érkeztünk meg ide a házhoz, ami belül még nem igazán volt bizalomgerjesztő állapotban.

Idelent a földszinten doboz doboz hátán, mindent csak ledobtunk oda ahol éppen volt egy kis hely. Helga és Szöszi mamák itt aludtak lent a dobozok között, anyám minden éjjel elbarikádozta magát a Csili elől nehogy a kutya hozzábújjon.

Manapság ha meglátogatnak bennünket a rokonok, akkor a legfelső emeleten, saját vendégszobában vannak elszállásolva, amely bár még kicsit hideg (mert a fűtés nem tökéletes) de talán egy év múlva amikor újra írom a memoáromat, akkor már az is rendben lesz. :D

Csilikém a személyes hálótársam azóta, mellett alszik éjjelenként, szorosan összebújunk, így szeretjük. :D

Vannak elképzeléseink a jövőnkről, meg is teszünk mindent a továbbjutás, előrehaladás érdekében, de természetesen itt sincs kolbászból a kerítés, mindenért meg kell küzdenünk. Mivel nem vagyunk holland állampolgárok és hollandul sem tudunk (még) jól, ezért nekünk még nehezebb, mint egy holland pályakezdőnek.

Petra nagyon jól beszél hollandul, mondhatni folyékonyan, ami az ő 6 éves szintjének megfelelő. Nem mondom, hogy nincsenek olyan doglok amiket nem ért meg, de csodálatosan feljődik, és öröm hallgatni ahogyan hadarva magyaráz Guuse-nek.

Szasza úgyszintén nekikezdett hollandul beszélni, nagyon sok mindent megért (ő is a saját 3 éves szintjének megfelelően) de az oviban már egész mondatban kér enni, inni, és ha kérdeznek tőle valamit, akkor hollandul válaszol.

Mi is haladunk, Pistiről nem tudok beszámolni, mert ő eleve beszélt hollandul valamennyire, én viszont megpróbálok minden lehetőséget megragadni arra, hogy hollandul beszélhessek, gyakorolhassak. Alap fokon még nem vagyunk (bár ki tudja) de bátran beszélünk, néha félig hollandul félig angolul.

Az itteni alap életszínvonalat egyelőre nehezen tartjuk, de jövőre ez másképp, könnyebb lesz. Nem bántuk meg, hogy hátrahagytuk szülőhazánkat, bár az életünk egyelőre itt is nehéz, de másképp bánnak az emberekkel itt, mások a lehetőségek és ez nekünk fontos. A gyerekeink minimum 3 nyelven fognak beszélni (de szerintem még több, mert itt ez a normális) és már most rengeteg olyan dolgot tapasztalnak meg, amire Magyarországon nem lett volna alkalmuk.

Ma éppen holland órával fogunk ünnepelni, mivelhogy nemsokára jön Monique. Kíváncsi leszek, hogy egy év múlva is fog-e majd hozzánk járni okítani, vagy már csak dumálni, politizálni fogunk összejárni. Remélem.... :D

Sajnos ma kép nem készült, sűrű volt a nap, de holnap igyekezni fogok.