Szasza majdnem mindennap megjegyzi, hogy hiányzik neki Apa. Még mindig arra kér, hogy ne sírjak, majd összeragasztják apát és akkor visszajön. Mondtam neki, hogy apa fent van az égben és nem jön vissza. Kérdezte, hogy miért, mert nem akar? Mondtam neki, hogy biztosan akar, de nem tud.

Ezek a beszélgetések mindig sírással végződnek számomra. Utoljára 15.-én reggel tettem fel sminket, majd amikor hazajöttem és megtaláltam Pistit akkor lesírtam magamról és azóta sem tettem fel, mert a nap bármely szakában, bárhol elsírom magam, hirtelen, megállíthatatlanul.

Bármerre járok mindenhol látok/hallok emléket róla, egy szám a rádióban, egy illat vagy egy hely ahol együtt voltunk. Eszembe jut, hogy mennyi helyre szerettünk volna együtt elmenni, ahová már csak egyedül tudok. Ha akarok. Például a Keukenhof. 3 éve terveztük a látogatást, de egyszer sem jutottunk el.
Amszterdamba szerettünk volna elmenni idén nyáron szétnézni, például az Anna Frank házba. Oda csak vele szerettem volna elmenni, meghallgatni, hogy miket mesél a háborúról. Ő nagyon félt az Anna Frank háztól, de egyúttal vonzódott is hozzá. Félt, hogy olyat fog látni, hallani, tapasztalni, amitől kikészül idegileg és nem tud majd aludni. A töri nagyon közel állt hozzá, de a világháborúk nagyon megviselték, sokszor voltak rémálmai. Ezért is tartott az Anna Frank háztól, olyan nagyon.
Amikor megtudta, hogy a szomszéd házból (ahol Monique lakik) elvittek egy családot koncentrációs táborba, akkor nagyon besokallt, alig beszélt napokig, szinte érezte a falakon keresztül az egész tragédiát.
Mindig számítottam arra, hogy ha a történelemről kell a csajoknak mesélni, akkor azt ő fogja csinálni, mert nagyon szerette és érdekelte a téma. Hát most már nem lesz aki meséljen a csajoknak, az én kis emlékeim töriórákról sajnos a nyomába sem érhetnek Pisti tudásanyagának.
Mindig sokat mesélt a vallásokról, ezek voltak a kedvencei, én ezekhez is tök hülye voltam, soha nem bocsátkoztam vele vitába. De aki megpróbálta az hamar rájött, hogy nem veheti fel vele a versenyt. Monique-kal is sokat beszélgettek a történelemről, ebben legalább partnerre lelt itt. A Biblia most is az ágya mellett van, bár nem mondta magát vallásosnak, de szerette olvasgatni a Bibliát.
Őszintén remélem, hogy vigyáz rá az az erő, amit ő sok formában/néven ismert, amiről sokat mesélt, amiben olyan sokan hisznek.