Érdekes, hogy a lányokat sulinapokon mindig ébreszteni kell, de hétvégén, vagy suliszünet alatt már tök korán felkelnek. Tegnap ugye 4-kor keltünk Pipivel, ma 7:10-kor alig bírtam lelket verni beléjük.

Ma végre el tudtam hozni a Fiatot is a szerelőtől, akksit kellett benne cserélni, de már majdnem két hete ment a huzavona rajta. Végül új akksit tettek bele, 85 eurót kértek el érte. (Mert először beletettek egy használtat 50-ért, de 2 nap állás után lemerült az is...)

Az idő hideg és kemény, nem sok kedvem van Csilivel kimozdulni sétálni. Nem is írtam, hogy elvitték a degukat, Ákost és Gergőt, a múlt héten. Monique feltette a kórház intranetére a lehetőséget, hogy ingyen el lehet vinni két degut minden felszereléssel együtt, és 2 nap múlva már jöttek is értük Waalwijkből. Remélem jó soruk van, hiányoznak nagyon, de egy (vagyis két) gonddal kevesebb. Szóval esténként amikor a csajok már megfürödve gubbasztanak a Nickelodeon előtt és nézik a pingvinmesét (Madagaszkár pingvinjei - én is imádom és Pisti is szerette nagyon) akkor elindulunk Csilivel sétálni. Szegény Pisti vitte mindig Csilit, hidegben, melegben, esőben, én meg itthon írtam a blogot nektek. És a lányoknak, bár akkor még nem tudtam, nem is sejtettem, hogy egyszer azt a szomorú funkciót fogja betölteni, hogy visszaadja az emlékeiket az apukájukról.

Amikor felnézek az égre és látom, hogy fentebb micsoda viharos szelek fújnak, mindig azt remélem, hogy nem fázik Pisti odafent. Amikor pedig süt a nap mindig azt hiszem, hogy ő örül és mosolyog.

Pisti temetése december 29.-én lesz 13:00 órakor a csongrádi temetőben.