Megbüntettek gyorshajtásért. Mondjuk várható volt, hogy egyszer belőnek, mert úgy hajtok, hogy a lábam összenő a gázpedállal, a másik két pedál szinte csak dísznek van a kocsiban. Mondjuk szerencsére nem akkor kaptak el amikor éppen ralliztam valamelyik másik idiótával, hanem valószínűleg csak szimplán gyorsközlekedtem. 50 helyett 59-el mentem, a korrekcióval 56-ra hozták ki. 40 euro........

Egyk ismerősöm 120 helyett 125-tel ment, 126 euróra büntették. Uppszi.

És persze megsütöttem a Brownie-t, 35 dkg, csoki, ugyanennyi vaj, 20 dkg cukor , bleeee, eszetlen tömény, de a csajok tolták rágás nélkül.

Ma van számukra az utolsó tanítási nap, én is ma megyek utoljára. Még vannak hivatalos elintéznivalók, de a gyomrom iszonyú görcsben van.

Félek.
Nem a hazaúttól, bár biztosan az sem lesz egyszerű, hanem a megérkezéstől.

Két sokkot éltem át az elmúlt 1 hónapban és most jön a harmadik. Az első amikor megtaláltam Pistit. A második amikor búcsúztam tőle és elkísértem a hamvasztásra. A harmadik a temetése lesz. Nem tudom meddig bírom még a sokkokat, de ez másfél hónapos folyamatos lelki- és idegsokk nagyon megterhelő.

És bocsássatok meg nekem, de félek tőletek is. Félek, hogy minden egyes találkozáskor felszakadnak a sebeim, felkarmoljátok a hegeket a lelkemen. Elhiszem, hogy segíteni akartok, szóval nyugtatni, simogatással, öleléssel vigasztalni és köszönöm.

TUDOM, hogy régen találkoztunk, én is szeretném, de tudnotok kell ha elbújok és elmenekülök előletek az nem azért van mert nem akarlak látni benneteket! (Éppen ellenkezőleg!)