Egyedül maradtunk, Mama hazament.
Holnap suli, kezdődik a hajtás. Valamilyen szinten örülök neki mert lefoglalom magam, viszont tudom, hogy kb. szerdára teljesen ki fogok merülni, de legalábbis csütörtökre.
Tegnap vettem 4 fehér héliumos lufit, a lányok rajzoltak rá, mi pedig üzenetet írtunk rá Pistinek és elengedtük őket. A tegnapi napom is nagyon sírós volt és a mai is. Mióta hazajöttünk megint visszaestem lelkileg a gödörbe. Minden Pistire emlékeztet, bárhová megyek, bármit csinálok mindenről ő jut az eszembe. Kutyasétáltatás közben is mindenki engem néz, mert folyton patakokban ömlik a könnyem.
A közelben van egy fraterhuis (nem tudom mi magyarul). Annak az egyik tornyán van egy kereszt. Mindig ott sétáltatom Csilit és a keresztről mindig Pisti jut az eszembe. Azt gondolom, hogy ott vár ránk, amikor sétálunk. Ma madarak köröztek a kereszt felett, valamikor decemberben pedig ezt a képet készítettem ott:
