Normális esetben nem híreskedem a sütijeimmel, kajáimmal (bármivel) egy alkalomnál többször, de!

Ez a tegnapi süti egyszerűen fenomenális!

A vicc az, hogy jobban szeretem a csokis, krémes sütiket, édességeket, mint a kelt tésztás sütiket, de ez a tészta amit használtam valóságos mennybéli áldás. És mekkora ötlet lekvárral krémesíteni a tölteléket!!! Hiszen nem folyik ki és ad egy plusz ízt is a péksütinek. Eddig a kakaós csiguszt is úgy gyártottam, hogy csak cukros kakaót töltöttem a tésztába és úgy elég rendesen kifolyt. Tegnap baracklekvárral krémesítettem a cukros kakaót és alig-alig folyt ki, az íze pedig mennyei! A másik töltelék darált cukros dió, szintén lekvárral krémesítve. Nekem az utóbbi ízlik, a csajok már csak akkor esznek majd belőle, ha a kakaós elfogy. És hidegen még finomabb, mint frissen. Nem igazán eszem fehér kenyeret, péksütit sem, de ma ebédre letoltam kettő szívet is. Este dupla edzés, az egészen pontosan másfél óra. :D

Ennyi maradt:

Kép a csajszikról ma ebédelés közben:

Ma befejeztem végre megint egy projektet, az ikerasztalokat. Pipi Maudékkal játszóházba ment, úgyhogy Szasza feljött velem "segíteni". Buddha-módra olvassa a Gyűrűk Ura utolsó kötetét:

És a kész ikrek:

És a legszomorúbb: ma három hónapja, hogy Pisti meghalt. Édes istenem még mindig totál ki vagyok ettől bukva, és ez így lesz sokáig, ha nem örökké.
Nagyon szeretlek Édes Életem, nagyon hiányzol: