Ami soha nem lesz igazán 36 hiszen Pisti 35 éves volt.

Egész nap azon gondolkodtam hogyan fogom szavakba önteni az érzéseimet. 11 év szépségét, boldogságát, kalandjait, és néha persze a bánatát, rossz szájízét. És a halála óta eltelt 3 és fél hónap fájdalmát.

Eszembe jutott egy csomó gyönyörű emlék, szépséges gondolat az együtt töltött időről, és megborzongok bele, hogy milyen fájdalmas és szívszorítóan korai véget ért egy élet.

Mindegy milyen volt vele az élet, hepehupás mint valószínűleg más pároké, házastársaké, de szerető férj és gondoskodó apa volt.

Nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá, ne beszélnénk a lányokkal róla, APÁRÓL.

Ha ő írná most ezt a blogot akkor valószínűleg ezzel a számmal köszöntene engem:

Én viszont ezt a számot küldöm neki, ha bánatos volt mindig ezt zhallgatta. És én most bánatos vagyok:

Két csokor tulipánnal köszöntöttem:

Pipi levelet készített neki a suliban:

BOLDOG SZÜLINAPOT KíVÁNUNK NEKED APA,

te már mindörökre fiatal férfi maradsz, csak mi öregszünk tovább!