Én önállóan nem tévézek november óta (meg segítséggel sem) nem érdekel a horror-híradó amit a magyar tévék tolnak. Csak a híradót néztük Pistivel korábban, engem meg meg nem érdekel más baja, nyomora.

De ahogy anyám itt van és nézi a műsorait amiket otthon szokott, háááááát, besírok, hogy más műsorok sem jobbak, mint a híradó. Gondolok itt a tehetségkutatók áradatára. Már pénteken bejelentette anyám, hogy van egy műsor pénteken, meg szombaton, na meg vasárnap, amiket ő szeretne nézni. 

Oké, ha a kölkök megfürödve, fogatmosva pislognak az ágyukban angyali ábrázattal, akkor gond egy szál se - alkudtam - tőlem hardcore pornót is nézhetsz. (Úgy sem hallom a saját nyögéseimtől, amiket az edzésem alatt produkálok - Szeles Mónikát vastagon überelve.)

Szóval - kezdetben diszkréten, később durvábban - nyögdécselve küzdök az izmokért és az alakért, saját kínlódásom hangjai tompítják az éppen adásban lévő tehetségkutató kínkeserves küszködését, de nem eléggé. Átszűrődik az a hang csakazértis!

Odamegyek, látnom kell mi a tökömet néz anyám szájtátva?!?!

Az egyik zsűritag elég szimpatikus, vastagon ekézi a kismegacsillagsztár-jelölt faktorzenekart, hogyaszongya, "minden olyan garázsban ahol nem áll autó, ott van egy olyan zenekar(?) mint a tiétek" (vagy valami hasonló). Nem rossz, de nekem konkrétan az jutott eszembe, hogy a mute gombot pont ezek miatt találták fel, ne legyünk restek használni.

Másik: csöng anyám telefonja valamelyik nap. Kutat kétezerrel a kufferjában a telefon után, közben brummog, hogy úcccccse veszem fel, csak ha Juditka az (Juditka 32 éves, de 70 évesen is Juditka fog maradni). Kérdezem ki az?
Válasz: magánszám.

Re-válasz: de egy hülye név.

Nem értette .... minek strapálom magam?!?!