Pipikémnek jobbulást kívánok, remélem nincs komoly baja, csak kicsit túpörgött.

Ma már 9:20-kor végeztem, hazajöttem, betoltam egy adag joghurtot gyümölccsel és beájultam. :D 3/4 12-kor ébredtem fel és örültem, hogy ebédidő van, lehet megint enni. 

Valószínűleg ilyen lesz majd az életem amikor a lányok nagyobbak lesznek és délig alszanak 1-1 buli után, vagy ha majd elköltöznek a saját családjukhoz. Dobáljatok rám követ, de nekem tetszik. PERSZE HIÁNYOZNAK A CSAJOK, mielőtt még azt hiszitek, hogy lelketlen, car anya vagyok, de őszinte vagyok és bevallom, hogy jólesik egyedül. Talán Bandira üthettem? Mint annyi másban is. :D

Holnapra csúcskirály időt mondanak, 22 fokot, úgyhogy nagyon örülök, hogy átcsúszott a kirándulás holnapra. Mondjuk ha pocsék idő lenne is mennék, régen elhatároztam már és vagy most, vagy fogggalmam sincs, hogy mikor máskor. A csajok unnák és az utat sem bírnák ki, meg nem értenék, hogy mi a francért akarok odamenni, jobb ez így. De majd egyszer ha nagyobbak lesznek biztos elviszem őket oda és elmesélem nekik, hogy miért fontos nekem az Afsluitdijk. Talán nekik is fontos lesz és ha már én nem leszek, akkor ők fognak oda ellátogatni, emlékezni.

Mivel az egész délután az enyém és Csilié, ezért szépen elbaktatunk a Leij parkba vagy lehet, hogy elmegyünk az oijsterwijk-i erdőkbe.

A fotók amiket Csongrádról kaptam (aki nem szeretne szerepelni a blogon azt szóljon, lécci neeee!):