Ma végre elkészült az autóm, teljesen menetkész, úgyhogy július elsején hajnali 7-kor illabereknádakerek, útrakelünk.

Délután az idő olyan változékony volt, hogy alig-alig bírtunk elindulni sétálni-biciklizni. Mondjuk ez javarészt Szaszának köszönhető, mert először babakocsival akart jönni. Mármint, hogy ő tolja a játékbabakocsiját. De nem ám babát akart beletenni, hanem egy bazi lovat! (Merthogy még mindig lómániás, akkora ménesünk van, hogy nevezhetnénk vele bármilyen fogathajtó versenyre.) Mondom neki te gyerek! Nézzed már meg ez egy babakocsi, nem LOVASKOCSI!!!

Ilyenkor szabadul el a pokol, de mivel az arcom nem rezdül, csak a kezem szorul ökölbe (miután először visszaszorítom a felgyülemlő pofonokat) ezért nagyjából 12-13 másodperc után rájön, hogy ezt a játszmát már sokszor lejátszottuk, felesleges belemenni, és elröhögi magát. A hatalmas mént visszacipeli a szobába .... és megjelenik egy másikkal. Ekkor kerülgetett a sikítófrász, vettem egy oltári levegőt .... és a nyomorult póni már landolt is a lábamnál!

És bejelenti, hogy inkább bringával jönne. És ekkor elkezdett zuhogni az eső. Szegény Csili már az ajtóban állt menetkészen, gondolatban elküldött oda ahonnan jöttem, hogy minek kellett a második Hisztigépet is erre a világra szabadítanom. Közben az Első Számú Mamlasz békésen nézegetett valamit a tévében, félhangosan hálálkodtam a Disney Channel Mindenható Urának, hogy éppen kedvére való műsort szolgáltatott.

Na ahogy a Mini meglátta a kezemben a fényképezőgépet már be is indult a Monroe-reflex, röppentek a pózok minden oldalról.

És még a tetejébe engem is lónak néz (pedig marha vagyok, hogy hagyom):

Csili, aki már akkor terhelő vallomást tett volna rám amikor látta, hogy másodjára gömbölyödik a pocakom:

Vacsi: pizza.:) Meg ha ésszel sikerül a fürdés lenbonyolítása, akkor jéKKrém, csak úgy motivációnak! :D

UPDATE: Petra az én gyerekem, ez már több soron bebizonyosodott és megint!

Bepanthen plusz: legjobb krém a sebgyógyításhoz. Pipinek: legjobb krém a segggyógyításhoz. Akárcsak én ... :)