A csajokkal mi már harmadjára voltunk, Szöszi pedig elsőre, de lefogadom, hogy mi még mindig úgy élveztük, mint Szöszi. És a kiscsaj a kasszában nem vette el a kupont, úgyhogy én szépen visszavettem a pultról. Vagyis megint megyünk féláron.

Ebédidőben értünk oda, szóval rögtön a kajálással kezdtünk. Ez most mennyire jó ötlet egy vidámparkban, ahol mindenféle gyomorforgató, ebédkirázó játékalkalmatosság van?!?! Marha hülye ötlet, de most már mindegy. Végülis az ebédet sikerült benntartani, de amíg én pl. ezzel foglalatoskodtam, addig három menetet mentem úgy a hullámvasúton, hogy a számat kinyitni nem mertem, nemhogy sikítani. 

Mivel esett az eső, ezért a kinti játékokra nem ültünk fel. Vagyis .... zárás előtt egy órával már nem esett, így Pipi és Szöszi kimerészkedtek és felültek Mega Mindy bicajára. Erről nincs kép. Vagyis erről sincs, mivel az események olyan gyorsan pörögtek, hogy alig-alig vettem elő a fényképezőgépet. A legtöbb időt a hullámvasúton töltöttük el, illetve azon a tornyon ahonnan zuhanni lehet. A csajok imádták Szöszinek, mindegy volt hányszor ül fel rá, úgyhogy ő ment felváltva a csajokkal. Én meg csak egyszer mertem ráülni, de a fogammal tartottam vissza a belsőségeket (a saját szerveimet és az ebédet is) úgyhogy köszöntem szépen és zöld fejjel Zsuzsi jobbra el.

Holnap felteszem a videókat.