Engedjétek meg, hogy folytassam a tegnapit. Mert sajnos közel sem ennyi a történet. Azt remélem, hogyha leírom a fájdalmamat, akkor egy kicsit talán jobb lesz. Bár próbálom több soron kiírni magamból az érzéseimet, de azt hiszem ennyire mélyen nem voltam lelkileg amióta Pisti meghalt. Holnap lesz 9 hónapja .....

A legnehezebb az ünnepekkor vannak, de a legrohadtabb az anyák napja volt. Amikor a nevében köszöntöttem meg Helgát. Mivel én is édesanya vagyok, és még ráadásul elég intuitív és szenzitív, el tudtam - talán túlságosan is pontosan - képzelni, hogy milyen lehet Helgának. Nem tudom én hogyan élnék túl egy anyák napját amennyiben valamelyik gyerekem már nem élne. ???

Az apák napja itt ugyanolyan fontosságú ünnep, mint az anyák napja. A gyerekek készülnek rá a suliban, ajándékot készítenek, így Pipi és Szasza sem maradt ki belőle. Amikor hazahozták az ajándékokat még apák napja után egy héttel is csak tologattam ide-oda a szekrényen, majd dugdostam, hogy ne kelljen kibontani.

A matchboxok, amikkel kisfiúként játszott ..... bent vannak a szekrényben. Le van kopva a festésük, látszik, hogy nagyon szerette őket. Ha most itt lenne biztosan szívesen nézegetné, fogdosná, forgatná a kezében őket. A lányok tudják, hogy az apáé, nem nyúlnak hozzá.

Apa.

Minden alkalommal amikor bármelyik lány kimondja összerezzenek. Mindig attól félek, hogy olyat kell válaszolnom ami nem a teljes igazság. Mert van ilyen.

Például: hol vannak apa csontjai?

Mert összerakták, hogy a dínók is kipusztultak (meghaltak) de most előkerülnek a csontjaik, akkor apának is vannak csontjai. És Szasza ezzel van megáldva, hogy ő nem látta apa csontjait.

Hogyan mondom el nekik, hogy apának nincsenek csontjai, mert hamvasztották. Hogyan veszi be két kisgyerek, hogy az apukájukat elégették???? Még én is nehezen veszem be, mert elképzelem az egész szörnyűséget.

Amikor elkísértük a krematóriumba és megengedték, hogy még egyszer, UTOLJÁRA elbúcsúzzunk a csukott koporsón keresztül tőle! És utána eltolták, majd végleg becsukódott utána az ajtó és tudtuk mindannyian, hogy most ......, hogy most ....... most, most el fogják égetni. Egy és egy negyedórán belül teljesen megsemmisül a teste. És ott ültünk mert vártuk a papírokat, és akkor kijött a manusz és megkérdeztem, hogy mikor fogják kezdeni és akkor azt mondta, hogy már elkezdődött ......

És nem tudtunk eljönni a krematóriumból, ott akartunk lenni VELE VÉGIG! Hülyén hangzik, de fogni akartuk a kezét, vigyázni rá, hogy semmi bántódása ne essen. Sétáltunk a kertben, folyton az eget néztük, mintha látnánk ahogyan megérkezik a mennybe. Tudni akartuk, hogy JÓL VAN!!! Egy jelet akartunk, bármit, de semmi nem történt.

Azt vártam, hogy majd megérzem az arcomon ahogy megsimítja, vagy beletúr a hajamba, annyira vártam valamit .... 

A lányok mostanában nagyon sokat beszélnek róla, Pipi is egyre többet. Ez jó, mert a pszichológusa is megmondta, hogy emiatt hiperventillált Pipi annyit, a felgyülemlett feszültséget nem tudta leadni. Mivel ő soha nem beszélt az apukájáról. Én pedig hallgatom, próbálok válaszolni, de kb. 2 perc után mindig sírásba fullad a beszélgetés. Pedig meg kellene tudnom állni a bőgést, hiszen az Pipit pont visszatartja attól, hogy beszéljen Pistiről. Mert az jön le neki, hogy elszomorít és nem meri többet elmondani amit gondol. Ez a legkeményebb.

A lányokkal apáról beszélgetni. Azt kívánom mindenkinek, hogy soha ne legyen gyászoló gyermekek szülője!

Az ő gyászukat látni a legkeményebb. Okosan válaszolni a hogyanra, a miértre. Amikor én sem tudom. Amikor én is csak remélem, hogy a világ legjobb helyén van és boldog.
Ahogy a kis agyuk próbálja megoldani a soha többé  problémáját. Ahogyan Szabina kis agya még mindig azt hiszi, hogy apa él, csak nem találkozunk vele. Éppen ma mondta, hogy apa hall bennünket és lát is minket, és mondott is apának valamit gyorsan. És még vágott valami pofát is, mert azt apa szereti.

És ez is csak egy kicsi része a gyászunknak, mert napi szinten sokszor van olyan, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Ha meglátok egy olyan teherautót amilyen az övé volt.... vagy egy apukát a lányaival bevásárolni.... vagy a kezembe veszem a kulcscsomóját, meglátom a matchboxokat, megérzem a parfümjét (nem tudtam kidobni) kinyitom a fiókját, amiben ott vannak még a jegyzetei, a telefonja, a gps-e.

A leves amit kivettem a fagyasztóból és még az ő kézírásával volt feliratozva. A műanyag ételtartó dobozon a tétova felirat BABL (bableves) ami örökre megmarad. Pedig ő nincs már. De a dobozon a kézírása még mindig meg van. Amit ő "alkotott".

Most már nem látok egyáltalán .....