Reggel szembesülnöm kellett, hogy hatalmas pelyhekben, sűrűn hull a (fehér) hó .... gondoltam is rögtön hallelúja, lesz ám csúszkálás, dilettantizmus, nyári gumi, koccanás és késés dögivel. Úgy voltam vele, hogy az utolsót bevállalom, a többi marad a hollandoknak slussz és passz.

Ugyanis ebben a viszonylag precíznek mondható országban az emberek nagy része még mindig nem jött rá, hogy a téli gumi nem csak reklámfogás. És nem és nem és nem, pedig negyedik éve töltjük itt a telet, és mind a négy télen volt olyan állati havazás, mint most.

És persze volt, csúszkálás, dilettantizmus, nyári gumi, koccanás és késés is dögivel. Szerencsére nekem csak az utolsóból jutott, majd' negyedórás késéssel érkeztem, de nem volt gond, kicsivel tovább maradtam.

Reggeli képek a kocsimból fotózva:

Gondolkodtam rajta, hogy még mielőtt elmegyek a csajokért hazaugrok a szánkóért és meglepem őket, azzal megyek értük. De mivel reggel elkéstem, nem lett volna már annyi időm, hogy oda is érjek a sulihoz, úgyhogy letettem róla. Sokan szánkókkal jöttek a kölkökért, volt is öröm.
De gondoltam segond, este úgyis megyünk a logopédushoz (Szasza jár), majd akkor megyünk szánkóval. Annyira masszívan esett a hó egész nap és olyan hideg volt, hogy biztos voltam benne, hogy megmarad. Hááááát, maradt, de amikor már a járdán cibáltam a szánkót az nem esett jól kicsit sem. Fene gondolta volna, hogy a nagyja elolvad, főleg ha megnézitek a fenti képeket, volt hó bőven.

Amikor hazaértünk akkor a csajok még csináltak valami hóizét amíg a vacsit gyártottam.

Szasza nem vette fel a kesztyűjét, csupasz kézzel túrta a havat. Aztán hirtelen elkezdett nyüszíteni, hogy fájcsípégetsüt, akkor jött be. Annyira nyávogott, hogy gondoltam lefotózom. De őkelme művésznő, ahogy meglátja a paparazzit, azonnal viselkedik:

Kérdezem, hogy most már nem is fáj a kezed, azért akartalak lefényképezni, hogyan nyafogsz. Erre mutatja a kezét, hogy piros. Jóvan.