Az van, hogy itt majdnem mindig fúj a szél. Néha jobban, néha kevésbé, de lehet rá számítani, hogy van. Most is. Meg még esik is mellé, az külön jó, mert az eső nem csak függőlegesen esik, hanem bármilyen szögben képes becsapódni.

Most már kinti játszásra nem is nagyon tudunk gondolni - én meg kifejezetten nem, mert utálom a hideget - habár a suliban egész évben kiviszik a gyerekeket legalább egyszer egy nap, még szitáló esőben is. 

Csili reggelenként  nem hajlandó velem sétálni jönni, mintha pont miattam mennénk! Úgy néz rám kb. 20 méter megtétele után, hogy "te ezt most komolyan gondolod?" Tényleg nincs jobb dolgunk, mint idekint caplatni a hidegben és esőben?" Mintha én lennék az aki hú de boldog, hogy hajnali 5:50-kor kel fel minden reggel, hogy kutyát sétáltathasson! :) És az érintett EB még csak nem is veszi a fáradtságot, hogy kövessen, hanem ténylegesen 20 méter után bevágja a satuféket, orral a haza irányába fordul és a válla fölött visszanézve közvetíti, hogy "már pisiltem kétszer, mehetünk vissza?"

Na igen, elhiszem, hogy nehéz kimászni a finom meleg paplan alól(!) ahol szinte egész éjjel, moccanás nélkül - néha horkolva - durmol, és a 25 cm vastag matrac is biztosan jobb a Ebcsontnak, mint a kinti esős orkántombolás a hideg aszfalton. Úgyhogy épp az imént eldöntöttem, hogy eb legyek, ha még egyszer megkísérlem hajnalban sétáltatni a háztájit. Van udvar és vígan elintézheti cseppfolyós ügyeit. :)

A kislányok rendben vannak, ahogy beszorulnak, úgy feltűnően több a hiszti és az árulkodás. És én meg utálom a döntőbíró szerepét, úgysem tudom meg a színtiszta igazságot, hiszen mindkét sárkány a saját javára ferdíti a sztorit. :D