Szóval az úgy volt, hogy vasárnap legyártottam a vacsit, amiből Szabina ímmel és ámmal evett, Petra meg gyakorlatilag sehogy. Akkor bemérgeltem magam, mert se szép szóval, se veszekedéssel nem lehetett megtömni a két pulykát. Beígértem nekik, hogy a következő napon eszem ágában nem lesz főzni, vajas kenyér lesz a menü és pont. És így is lett. Muszáj következetesnek lennem, máskülönben kiröhögnek, hogy csak ígérgetek, de semmi nem történik.
A vajas kenyér menüt követő napon brassói volt a menü, előtte pedig finom, édes, menzás paradicsomleves. Mivel mindkettőből volt két napra való adag, ezért harmadnap is ez volt a menü, igaz brownie-val tarkítva (Babája szülinapjára ugye).
És a kislányok mindkét nap szépen pusztították a vacsit, még a másnapos brassóit is. Úgyhogy jogosan kérdezték "ha carul eszünk bünti van, ha jól eszünk akkor nincs semmi?"
Volt.
Meki.
Pipi "igazi" hamburgert kért, mert mindig csak sajtburgert eszik és most mást akart. Egy hatalmas hamburgerrel küzdött meg derekasan, megette a salátát, a bacont és mindent amit csak belezsúfoltak a hambiba. Nem is láttam még ennyi zöldséget enni egyszerre!
Szasza is csak leste, hogy mennyi kaja fér a nővérébe:
Közben azért ő is lapátolt. A legcsendesebb pillanatok egyike a FAGYIZÁS:
