Piszkosul hiányoznak a kiscsajok, gondolom nem mondok újat ezzel. Álldogálok az üres szobájukban, bámulom a bevetett ágyukat.... bahh. Aztán nekiestem a blognak és feltúrtam, hogy láthassam őket, és jókat röhögtem a régi képeken. :)

Csilike kapja az összes szeretetet és gondoskodást, már vinnyogva bújik el ha közelítek. :D Ő még nem tudja - hehehe - hogy pénteken az Afsluitdijk-on fogunk sétálni, az éves májusi kirándulásunkon. :D Már harmadik éve járunk a májusi vakáció alatt az Afsluitdijkra emlékezni Csilivel, de megígértem a lányoknak, hogy őket is el fogom vinni majd, hogy lássák a helyet ami nekem olyan fontos. Úgyhogy idén lesz majd második kirándulás is, akkor már a lányok is jönnek majd.