Iszonyúan megterhelő volt lelkileg idén az emléktúra, a vezetésre is alig tudtam koncentrálni, pedig több, mint 400 km a táv oda és vissza, muszáj figyelni.
A társam, aki mindig ott van ha kell. És most is nagyon jó volt, hogy volt velem valaki.
Idén először vittem egy csomó vörös rózsát és egyenként bedobtam őket a vízbe, egy-egy gondolattal. Erről - érthető okokból - nem tudtam fotót csinálni, de teszek ide egy képet ami margo511 képtárából való, ami engem erre emlékeztet.
