A képeket elnézve nem hiszem, hogy a gyerekeim haza akarnak majd jönni.... :D Köszönöm  fotókat az unkatestvéreimnek.

Iszonyúan megterhelő volt lelkileg idén az emléktúra, a vezetésre is alig tudtam koncentrálni, pedig több, mint 400 km a táv oda és vissza, muszáj figyelni.     A társam, aki mindig ott van ha kell. És most is nagyon jó volt, hogy volt velem valaki.   Idén először…

Piszkosul hiányoznak a kiscsajok, gondolom nem mondok újat ezzel. Álldogálok az üres szobájukban, bámulom a bevetett ágyukat.... bahh. Aztán nekiestem a blognak és feltúrtam, hogy láthassam őket, és jókat röhögtem a régi képeken. :)   Csilike kapja az…