Petrával már tavaly előtt is terveztük a szegedi kirándulást, tavaly meg is valósítottuk. Szabinának nem volt kedve jönni - neki eléggé nyűg a kocsiban ülni - így ő otthon maradt Tatával és Mamával kártyázni. 

A kocsit leparkoltuk a Plázánál, és villamosoztunk! Nekem csudajó nosztalgiaút volt, mert az egyes vonal mentén fekszik minden jelentős főiskolás/szegedi emlékem. Eleve a Rókusi pályaudvarra érkeztem Gyuláról, a Károlyi Kollégiumban laktam, a nyelviskola, ahol fősuli után dolgoztam is az egyes vonalán volt megközelíthető. Majd ugye a főiskola - vagyis később az egyetemmel való összeolvadás után az egyetem - fő épülete a Boldogasszony sugárúton, amitől később egy sarokra laktam, és ami mögött, a szülészeti klinikán mindkét lányom született.

Petra élvezte a villamosozást, főleg, hogy nyár volt, és a város ilyenkor "ki van ürülve". Azt mondta, hogy szívesen járna villamossal suliba. Elhiszem, főleg a 'finom' holland időjárásban, ami olyan kiszámíthatatlan, mint egy éhes anyamedve.

Elmeséltem neki, hogy amikor életemben először villamosoztam végig az egyes vonalán, és a villamos a Széchenyi tér és az Aradi Vértanúk tere között csavargott, az nekem olyan meseszerű, olyan hihetetlenül csodás volt. A Könyvtárat néztük meg először, csak kívülről, és a szökőkutat.

Egy kis részlet a szökőkútból.

Elindultunk a Kárász utcán, és Petra megörült a Mekinek és a Subway-nek, mert ezeket ismeri. Úgyhogy a Subway-ben ebédeltünk.

Miközben ebédeltünk, elmeséltem neki, hogy valaha Szegeden is volt Pizza Hut, éppen a velünk szemben lévő épületben. Erre egy kicsit elszomorodott, mert a Pizza Hut az abszolút kedvence. Nagyon kiábrándult, de nem?

Miután jól laktunk, elindultunk visszafelé, megmutattam neki a Hősök Kapuját:

Megnéztük a Boldogasszony sugárút, Liliom utca sarkán álló házunk/apartmanunk hűlt helyét: 

Majd elsétáltunk a Szülészeti Klinikára, de most már máshol van a bejárat. Így csak egy nagyon távoli fotót tudtam róla készíteni, de ennek is nagyon örültünk:

Majd lesétáltunk a Tiszához, az Árvízi emlékműhöz:

Kiderült, hogy Petra nagyon is jól emlékszik még a sétáinkra, amiket Csilivel hármasban, vagy Csilivel és Pistivel négyesben tettünk a Tiszához.

Ezután a Dóm felé vettük az irányt. Petra a naggyal:

És a kicsivel:

Ezután megálltunk a Boci Tejivó lejáratánál, elmeséltem neki, hogy mennyire szerettem oda járni enni, és hogy milyen finomságokat lehetett ott kapni. Valószínűleg még most is lehet, de nem mentünk be. Petra az étlapot böngészi, számára csupa ismeretlen étellel - káposztás kocka például - hiszen még a tejbepapit is olyan hülye néven hívják, hogy tejbedara!

De hogy ne maradjunk cukor és energia nélkül, elsétáltunk a cukrászdák irányába. Eredetileg a Virágok egyikébe akartam volna menni, de emlékeztem, hogy a mellettük lévő Capella cuki is csodajó. Petra azt választotta, továbbá jeges kávét és fagyit. Én pedig Sacher kockát és zserbót, ami isteni finom volt!

Trópusi forróság volt, a pálmafa jelenléte abszolút időjárás-jogos - ilyen szó nincs, de most már van. Szívesen. :)

Még megcsodáltuk a szökőkút oroszlánjait - nem szöktek - és elballagtunk a Tisza Lajos körút felé.

Annyi mindent lehetett volna még megnézni, a Ligetet ahol Petra járni tanult és ahol Csili más kutyákkal haverkodott, az Anna kutat, a Széchenyi teret, ésatöbbi, remélem idén nyáron erre is sor kerül, és főleg, hogy Szabinának lesz kedve velünk csatangolni a szülőhelyén.