Szóval mint a tegnapi blogból tudjátok, önkéntesen választható házi feladat volt, kitalálni, hogy melyik Balaton környéki étterem hogyan 'teljesített' idén, a Buzás/Kiri/Ramsay (ő most nem ért rá) étteremteszten.

Nézzük a legutolsóval, amelyik a legkevesebb pontszámot kapta. Nem volt csalódás, olyan szinten, hogy először voltunk itt, és így utoljára is.

6. Kukorica Csárda, Balatonföldvár: 6,4 pont. Megjegyzés: &@>#] drága!

A pontok és személyes tapasztalat:

Szöszi 8 pontot adott, ő meglehetősen elégedett volt az étel minőségével. Szabina 4 pontot adott, és mivel ő lassan rántott csirke szakértőnek tekinthető, így valószínűleg nagyon nem ízlett neki az étel. Petra és én ugyanazt ettük, rántott sajtot, és Petra is panaszkodott, és én is tapasztaltam, hogy a rántott sajt nagyon fullasztó. Ízre jó volt, de nem tudtad szétrágni, ha úgy csúszott le, hogy a fele még a torkodban volt, akkor nagyon küszködni kellett, hogy letold a végét is. Petra 6,9 pontot, én pedig 7 pontot adtam.

És tényleg nagyon drága volt, összehasonlítva a többi hellyel. Ahogy ismeritek már az ízlésünket, szinte mindig ugyanazt kérjük, tehát az árakat is össze tudjuk hasonlítani. Itt még csak nem is volt steak, ami igazán meg tudja nyomni az árat, mégis magasan itt fizettük a legtöbbet.

Ami viszont a csárda javára írható, hogy nagyon szép és kellemes környezetben van, és a kiszolgáló személyzet is nagyon kedves.

5. A Gabriella Hotel étterme, Tapolca, 6,5 pont. Megjegyzés: nem nyertünk.

A pontok: Szöszi 3 pontot adott, neki nagy csalódás volt az étel. Rösztit kért, ropogós burgonyalepényre számított, ehelyett valami 'eláztatott' krumplireszeléket kapott. Szabinának viszont ez a kedvence, ő 10 pontot adott, és ha rajta múlik, akkor jövőre is visszamegyünk, az idei kedvezőtlen pontok ellenére is. Petra 6,5 pontot adott, ez neki a mehhh kategória, olyan 'megettem, jól laktam, de nem volt nagy élvezet'. Én itt halászlevet ettem, 7 pontot adtam rá, és egyáltalán nem volt rossz, de amikor a végére értem, akkor jöttem rá, hogy ez bizony zsíros volt, addigra kezdte el nyomni a gyomromat.

Innen sajnos nincs blokkom, és a Tavernából sem, de nem volt vészes az összeg, amit fizettünk.

És mi az, hogy nem nyertünk? Az étteremben fizetés előtt kihoznak három dobókockát. Aki mindhárom kockán hatost dob, az az étterem vendége volt aznap. Mi még nem nyertünk egyszer sem.

4. Hintaló, Siófok, 7,4 pont. Megjegyzés: az egyik pincér nagyon segítőkész és kedves volt, a másiknak viszont nagyon rossz napja lehetett, illetve nem kellett sokat várni az ételre.

Szóval a Hintaló volt az egyik nagy csalódás idén, a Gabriella Hotel étterme mellett. Totál ugyanazt rendeltük, mint tavaly, és még csak meg sem közelítette a tavalyi színvonalat. Petra 7,5-et, Szabina 8 pontot, Szöszi 7-et, én pedig 6-ot. És miért pontoztam le ennyire azt, amiért tavaly ennyire rajongtam? Ezt kaptam tavaly:

Ezt idén:

Értem én, hogy a vegetáriánus menüben kell, hogy saláta legyen, de az a csalamádé, ami a fél tányéromat beterítette össze nem hasonlítható a tavalyi párolt zöldséggel, és a többi körettel. Nem beszélve, hogy idén két nyomorult kis gomba gurigázott a tányérom közepén a tavalyi négyhez képest. A panír is másnak tűnik, mint tavaly, úgyhogy az idei étel a tavalyi szegényes árnyékának tűnik.

A házi limonádét viszont nagyon tudjuk ajánlani Szöszivel, állati fincsi!

Itt jön az, amikor fogom a fejem, hogy ez hogyan lehet, de a pontoknak hinnem kell, és kész.

3. Fekete Gólya, Kecskemét, 8,8 pont. Megjegyzés: egy órát kellett várni, hogy legyen helyünk!

Szöszi 9 pontot adott, Petra is és én is, Szabina viszont 8-at. Megmondom őszintén, hogy most így erősen gondolkodnom kell, hogy hol csúszott el az egész, habár mindjárt látjátok - puff, lelövöm a poént előre - hogy a második helyezett csak egy kis tizedponttal előzte meg a Fekete Gólyát, Senki nem panaszkodott az ételre, láthatjátok is, hogy magas pontokat adtunk, de szerintem már annyira magasak az elvárásaink a Fekete Gólyával szemben, mivel minden évben szuperjót eszünk ott, hogy amit nehéz teljesíteni. És ez igaz más éttermek esetében is. Emlékszem, hogy tavaly a mannához hasonlítottam a mákos tésztájukat, lehet, hogy most azt vártam el, hogy megugorják a manna szintet is?

Az egy óra várakozás, hogy ülőhelyhez jussunk az elég furcsa volt, vagy eddig szerencsénk volt minden évben, hogy besétáltunk, ültünk, ettünk, satöbbi. Szóval az étterem rendkívül népszerű, érdemes foglalni. És ennyi ember csak nem téved. :)

És akkor most jön a második, amit ha elárulok, akkor már tudjátok, hogy melyik az első. Háhh, ez van. De az első akkor is nagyon magasan nyert, még a Fekete Gólyával szemben is, ami, mint érzékelitek, eléggé a szívem csücske.:) 

2. Kerekedi Csárda, Csopak, 8,9 pont, megjegyzés: nagyon kicsi adagok, beszédes pincérsrác - ezt döntse el mindenki, hogy pozitív vagy negatív (akar-e rendelés után még smúzolni a személyzettel, vagy nem).

Szöszi 9 pontot adott, neki nagyon ízlett, Petra és Szabina is elégedett voltak, előbbi 8,3 pontot, utóbbi 8,6-ot adott ... itt jöttek be a tizedespontok, eddig nem variáltunk, én pedig 9,5-et. És őszintén megmondva nekem nagyon ízlett a kaja, de annyira kevés volt, és ahhoz képes annyira drága... 

Emlékeztetőül a tányérom:

3 darab ananászkarika, kupac rizs, 3 almástekercs - sajnálom, hogy nem emlékszem, mert tudom, hogy erre adtam a magas pontszámot, mert még desszertnek is beillett volna, annyira jó volt - meg egy kis zöldségdíszítés, és ez került 3500 Ft-ba. Nem vagyok vendéglátós, nem tudom hogyan számolják ki a konzervből kihalászott 3 db ananászkarika értékét, de könyörgöm vegetáriánus vagyok, az nem azt jelenti, hogy diétázom!!! Lehet, hogy kétszer annyit is be tudtam volna falni.

A Kerekedi amúgy harmadjára volt a célállomás, elsőre nagyon de nagyon meg voltunk elégedve. Másodjára emlékszem nem egyszerre kaptuk az ételt, az furcsa volt, úgyhogy emiatt kihagytuk tavaly. És idén lehet, hogy ez nyert volna, ha nem adagolnak ilyen keveset az etetőmbe. :)

ÉS A NYERTES!!! Az 'új fiú', az ANNO Taverna, Balatonszárszón.

Wow, és wow, 9,5 ponttal, a megjegyzés: szuperkedves és vicces pincér, nem tolakodó, nagyon jó fej volt! És persze a kaja, mert nem a pincér nyerte meg a kajacsatát, hanem a kaja!

Szöszi 10 pont, Szabina 10 pont, Petra 8 pont és én is 10 pont! Hohohó, mondaná a télapó ha az Annóba járna ebédelni, így mi mondtuk helyette! Minden nagyon finom volt, még én is megkóstoltam a barna szószt, amit Petra kapott a steak-je mellé! Nem igazán tudom kiemelni, hogy kinek mi ízlett, valószínűleg mindenkinek minden, annyira emlékszem, hogy Szöszi nagyon elégedett volt a grillzöldségekkel, és én is. Innen nincs blokkom, de nem szálltak el az árakkal. Általában véve nem szoktuk az árakat figyelni, csak ha kiugróan magasak, vagy ha a kaja mennyisége és ára fordítottan arányos.

Kíváncsi leszek, hogyha jövőre visszamegyünk az ANNO Tavernába, fogja-e tudni tartani a vezető helyét, vagy lesz megint egy 'új fiú', amit még jobban fogunk kedvelni? Na majd jövőre kiderül.

Én személy szerint az Annó-ba és a Fekete Gólyába mennék vissza, a többi után nem ejtenék könnyet, de hát ez itten kérem demokrácia, oda megyünk, ahová a többség szavaz, vagy ahová Szabina akar (nesze neked demokrácia) mert ő a 'bébi' - haha, nagyobb nálam - meg csak azt a @&@>{@& rántott csirkét eszi egész héten, legalább egyszer ott egye, ahol imádja.

Folyt. köv.

Sokak kedvence... a gasztroblog. A miénk is. :)

Be kell vallanunk, és nem azért mert szégyelljük vagy ilyesmi, hanem mert ez az igazság, hogy a balatoni nyaralás egyik fénypontja az aznapi éttermi/cukrászdai látogatás. Ez van. Szeretünk enni - ugyanazt, ezt már ismeritek úgyis - de nem szeretünk nyaraláskor főzni, tehát a legjobb megoldás, az étterem. 

Idén már a tavalyi, tavaly előtti kedvencekkel tértünk vissza, helyekkel, ahová MIN-DEN-KÉP-PEN be akartunk ülni még egyszer, mert annyira jó volt. Idén voltak új versenyzők is, nagy meglepetések is, és nagy csalódások is. Most is vannak kedvencek, de hogy az eddigiek-e vagy sem, azt mindjárt látjátok.

Ez nem éttermi kritika, nem azt jelenti, hogy az említett éttermek jók vagy rosszak. Annyit jelent,  hogy a mi ízlésünknek, elvárásainknak mennyire feleltek meg, jobban vagy kevésbé. A cél nem az, hogy bárkit is elriasszunk vagy rábeszéljünk egy étterem meglátogatásáról/meglátogatására, mert az ízlések különbözők, ami nekünk jó/rossz volt, az másnak éppen az ellenkezője lehet. 

Kezdjük rögtön két szar rossz minőségű képpel, amiket az Oázis cukiban lőttem Solton. Ez már hagyomány, ha nem tévedünk el, akkor itt reggelizünk, sütit és fagyit. Általában ha eltévedünk is, arról tesz a gondviselő, hogy Solt felé tévedjünk el. Ámen.

A málnás süti az mákos belül, kalóriacsökkentett, én ezt szoktam flamózni. El is felejtem rendesen, hogy mákos, és csak vigyorgok a kis 'hangyákkal' a fogam között....

Van ugye a balatoni lángos, amit szintén mindig ugyanott vesszük a parton, Márknál, a minősége még mindig tökéletes, a nagysága ... hárman eszünk egyet, az ára (a simának) ezer forint alatt van.

Idén először szisztematikusan osztályoztunk, mindenki megadta a pontját az adott étteremre, és mindenhol tettünk egy megjegyzést is, ami vagy jó, vagy nem. Az értékelést szándékosan nem teszem most közzé.

Az első napon egy új helyre látogattunk el, az ANNO Tavernába, Balatonszárszón.

Dekoráció a falon, azonnal kiszúrtam a pincészetet, mivel ez a lánykori nevem.

Nem az Irsai, vagy az Olivér, hanem a Buzás. :)

Elég boldogan várunk a kajánkra:

Na nézzük ki mit evett. Kell mondanom?

Szabina rántott csirkemell, sült krumpli, tartármártás.

Itt még valami ételfotó készítővel próbálkoztam, kevés sikerrel, ezért ilyenek a képek. Szerencsére hamar rájöttem, hogy nem vagyok ételfotós, úgyhogy a következő fotók már nem olyan rosszak....rosszak, de NEM OLYAN!

Ez a Szöszié, egyértelmű az áfonyamártásról, tehát rántott camembert, rizzsel.

Én rántott sajtoztam, szokásos...

És Szöszivel felesben toltunk egy grillezett zöldséget.

Ez is lassan kezd hagyománnyá válni, hogy ahol van az étlapon, ott kérünk ketten egy tányérral, csak úgy csipegetni.

Petra steaket, ez is szokás tavaly óta. Itt ami a különbség volt, hogy valamiféle szószban volt, nem szárazon.

Másnap a Hintaló következett, Siófokon. Ide harmadjára mentünk, mert tavaly kétszer voltunk, és az abszolút kedvencünk volt.

Szabina a szokásosat:

Tulajdonképpen Petra is:

Szöszi rántott gombafejeket:

És én is pont azt kértem, amit tavaly:

A következő napon a Gabriella Hotel éttermében mentünk, Tapolcára. 

Szöszi levessel kezdett:

Majd a megszokott rántott camembert helyett rösztit kért:

Szabina étke:

Petráé:

Én pedig halászlevet kértem, hal nélkül, kenyérrel:

Ezt követően lefojtottuk a kaját egy kis sütivel és fagyival, a Bergmann cukiban, Füreden. Szöszi Bergmann krémest:

Én zserbóval, Szabina trüffel tortával:

Peti feketeerdővel:

És a fagyikkal:

Imádjuk az édességeket, ki hidegen, ki melegen, kinek mindegy, de ilyenkor mindig nagyon boldogok vagyunk.

Ezután jött a kakukktojás. Amikor végül a Galerius fürdőben kötöttünk ki, az ottani menzán ebédeltünk. Ezt nem értékeltük, de lefotóztam.

Rántott sajtfalatok és hagymakarikák:

Szabinának a szokásos, nekem pedig tárkonyos zöldségleves:

És a lángos, amiről fingom fogalmam sincs, hogy hol ettük....

Siófokon a Melba cukrászdába ismét elmentünk. Nem tudom mi ez és ki ette, de jól néz ki. Szöszire tippelnék, mert a csajoknak ez túl gyümölcsös, tehát túl egészséges (esetleg a vödör cukortól eltekintve):

Szerintem ők fagyiztak. Én viszont sütiztem. Az egyik az felismerhető, pozsonyi kifli....imádom. Szerintem nem mákos - tanulva a solti esetből - tehát nyilván diós. A másik pedig valami lekváros cukrozott lópikula, nagyanyám hókiflijére hasonlít külsőleg, csak ez egy hibrid, génkezelt változat, háromszor vagy négyszer akkora.

Majd a Kukorica Csárda, Földváron.

Rántott sajt, nekem - mert saláta van mellette, ez csak én lehettem:

Grillezett sajtos saláta, ez Szöszinek, mert az egészségfaktor túl magas lenne a csajoknak:

Szabina menüje:

Jahh, persze Peti itt azt ette, amit én,csak krumplival:

Majd a Kerekedi Csárda következett, Csopakon. Itt már voltunk kétszer, tavaly pont nem.

Szasz:

Pet:.

Szöszi nem tudom, hogy mit evett, rántott camembert-nek nézem, de csak az áfonyaszósz miatt:

Én viszont nem akartam megint sajtolni, úgyhogy az egyik vega specialitást kértem.

Csőben sült ananászkarikák voltak,a kis roládok meg valamiféle palacsintatésztába göngyölt almaszószos izék.

A kilátás a Kerekedi Csárdából...pazar:

Nem a csetresre meg a napernyőkre gondolok, hanem a hegyekre. :)

És hazafelé a Fekete Gólya, Kecskemét mellett:

Szabina:

Szöszi a háromféle rántott sajtot:

Peti az egyfélét háromszor:

Nekem meg a gyerekmenü, a mákos tészta. Hazafelé már mindegy, ha hangyás a fogam:

___________________________________________________________________________________________

És most játszunk!

Nem írtam oda sehol, hogy hogyan s mint ízlett nekünk a kaja, milyen tapasztalataink voltak, azt majd a következő blogbejegyzésben. Úgyhogy most még fogalmatok sincs, hogy melyik a nyerő, és melyik nem.

Ha van kedvetek, találhattok egyet, hogy melyik volt idén a kedvencünk, melyik kapta a legmagasabb pontszámot négyőnktől. 

1. Anno Taverna, vagy

2. Hintaló, vagy

3. A Gabriella Hotel étterme, vagy

4. Kukorica Csárda, vagy

5. Kerekedi Csárda, vagy

6. Fekete Gólya.

Régebben nagyon szerettük az állatkerteket, meg még talán most is szívesen megyünk, habár sokkal ritkábban, de a nyaralás alatt egyáltalán nem terveztük, hogy megyünk. Viszont a csajok nem akartak aznap fürödni, mit csináljunk, merre menjünk, mert már mindent láttunk. .... legyen veszprémi állatkert? Legyen!

Jó sok állatkertet láttunk, egy szafaripark mellett lakunk, mi a fenével lehet bennünket meglepni? A Veszprémi állatkertnek sikerült. Jó régen voltunk már ebben az állatkertben, a lányok talán még sosem, de én sem emlékeztem rá, hogy milyen.

Először is szuper, hogy az egész egy hegyoldalban van, minket alföldi/'holland' gyerekek még mindig lenyűgöz a hegy, másrészt soha még egyetlen állatkertben sem volt ennyire állatközeli élményünk. Úgy értem, hogy a legtöbb állatkertben az állatoknak akkora kifutójuk van, hogy a látogatók sokszor semmit nem látnak az állatokból, vagy csak nagyon messziről, egy kis részletet. Persze, annak is meg van az előnye nem vitatom, de akkor már talán egy természetfilm Dévid Tetemboróval, ott aztán mindent lehet látni, azt is, ahogy a zebra lecsúszik az oroszlán torkán, meg talán azt is, ahogyan kijön a másik oldalon.

Szóval az állatok nincsenek eldugva, azt kapod amiért mész, állatokat nézni. Szuperklassz állatkert, én csak ajánlani tudom!

Öreg néne őszikéje, az jut az eszembe a bejáratról, persze neki tuti nem volt ekkora vityillója. Mindenesetre nagyon romantikus. :) 

Szerintem szuperjó, hogy úgy tudok állatokat fényképezni, hogy nincs benne a rács! Mintha ez a jószág ott állt volna velem szemben, rácsok, minden nélkül. 

Valami nyúlféle izék, szuper beszariak voltak ... úgyhogy nyúl.

Ezeket felismertem, kapibarák, a világ legnagyobb testű rágcsálói (erről jegyeztem meg, és rögtön anyám jutott eszembe, akinek még a RÁGCSÁLÓ szótól is a hideg futkároz a hátán).

És a gyűrűsfarkú makik. Ezekkel nem lehet mellélőni a cukiságvizsgán, ami valljuk be, egy állatkert esetében fontos. Ezek, a szurikáták, meg a tengeri malacok az igazi gyerekmágnesek.

Öreg néne őzikéi:

Erről a képről megkérdezte Petra, hogy ezt a kitekert tevét minek fotóztam le? Mert két teve volt, és valamiért mindkettő ilyen nyakatekert pózban napozott.

Családi csörte Petra és Szabina, Fekete és Barna:

Ezek nem tudom mik, de impozáns szarvuk van. Elég nehéz lehet nekik a társas élet ekkora szarvakkal, de a 1,5 méteres távolságtartás ezekben a koronás időkben annál könnyebb:

Az oroszlán vacsorája:

A bébi orrszarvú a mamájával:

A papa:

Akkor ezek nyilván a dromedárok. Nem! Várjál csak! Az egypúpú a dromedár, szóval akkor ezek az igazi tevék, a kitekert srácok  meg a dromedárok.

A jobb oldali úgy néz ki, mintha szemtelen lenne, de nem az.

Ezek a srácok mindig jópofák:

Gyerekmágnes:

Meg ezek is:

És ezek is:

A családom és egyéb állatfajták (Gerald Durrell filmje amúgy - itt meg az enyém):

A kecskesimogató - ami már minden rendes állatkertben kell, hogy legyen - itt is van. Szabinát egyébként is imádják az állatsimogatós jószágok, nem tudom, hogy miért, de azonnal ragadnak rá.

Nálam fordítva van, én ragadok rájuk:

Van ennek a veszprémi állatkertnek egy dínó parkja, amiről először azt gondoltam, hogy biztos gagyi, de nem az. Persze van egy csomó ilyen óriás csótányféleség, ami nagyon undi, mint ez....

... de azért többnyire a klasszikus dínók is megtalálhatóak, mint ez - aminek a neve most nem jut az eszembe, de klasszikus!

A T-Rex (ennek eszembe jutott a neve) mellé senki nem akart odaállni pózolni, csak miután megvesztegettem őket 1-1 fagyival.

Ezért nem:

Minthogy már említettem, a pancsolást lassan felváltja a kultúrprogram, amit azért nem bánunk. Idén először teljesen körbeautókáztuk a Balatont (egyszer talán körbebiciklizzük, vagy körbesétáljuk) és közben meglátogattuk azokat a helyeket, amikért mindig érdemes az északi partra menni.

Nekem személy szerint az északi part sokkal szebb, viszont a délin kellemesebb fürödni ... dilemma. A látnivalók, amiket minden évben szeretünk megcsodálni az Badacsony, Tapolca - ami nem annyira a part mentén fekszik, de gyönyörű - Tihany - ez viszont idén kimaradt, mert csak átautókáztunk rajta - Balatonfüred és Veszprém, szintén messzebb a parttól.

És Keszthely. Idén jutottunk el oda, hogy a Festetics kastély és a hozzá tartozó múzeumok minden részét láttuk már, idén 'fejeztük be' az Afrika múzeummal és a modellvasút kiállítással.

A bejáratnál. Szabina 168 cm jelenleg, csak összehasonlításképpen.

A kedvenc állataim - a tehenek mellett - a varacskos disznók:

És a modellvasút kiállítás. Általában európai nagyvárosok pályaudvarai vannak megépítve, néhány kisebb magyar vasútállomás is, és persze Pest részletei is. Itt Badacsony:

Vagy egy temetés részletei egy havas pályaudvar mellett:

A kastély makettje:

És egy rendőri igazoltatás, tetovált motorossal, a plakátragasztóval, és az autóban lazázó utassal:

Minden órában egyszer lekapcsolják a villanyokat 10 percre, akkor az éjszakai vonatokat lehet élvezni. Azt hiszem ez a legcsodásabb látvány, de akkor nem lehet látni az apró vicces jeleneteket, mint pl. az igazoltatást, vagy a szellemet, amit szintén itt fotóztam, de nem találom a képeim között.

NS vonatok futnak a vonalakon, NS, vagyis Nederlandse Spoorwegen, vagyis Holland Vasutak. Ez az alábbi nem az, de egyébként teljesen úgy néz ki.

És Tapolca. A vicc az, hogy Tapolcán még nem láttuk a Tavas barlangot - amiért az emberek általában Tapolcára járnak - mert mi enni járunk oda, már évek óta (de erről hamarosan).

Folyt. köv.

A Balaton is más volt idén, mint eddig, és nem csak a változékony hollandos időjárás miatt, hanem amiatt is, hogy a lányoknak már nem feltétlenül a pancsikálás a prioritás. így sokkal több kultúrprogramot kell kitalálni, amit amúgy nagyon szeretünk, csak lassan mindent láttunk a Balcsi körül, amit ennyi idős tinikkel meg lehet nézni.

Nem vettem Go Pró-t, merthogy NINCS FOTÓZÁS, nemhogy Go Pró-val, de sima telcsivel sem. Úgyhogy a csajok valahol a távolban labdáznak.

A víz csodálatosan tiszta volt, ennyire tisztának még soha nem láttam.

Idén most a déli parton laktunk, így nem kellett kompozni az északiról Siófokra, hogy pancsoljunk, de azért kompoztunk, mert azt is imádjuk.

A kompolós videó sem marad ki egyik évben sem, minthogy más fotók és videók is visszatérnek rendszeresen.

És a komp- selfie is hagyományos családi fotó már:

 És a naplemente sem. A kompról:

És Balatonszárszón, ahol idén laktunk:

Az egyik reggel meglehetősen szeles volt az idő, azért lementünk a partra, bátran, hogy mi ma itt akkor is fürdünk....

Végül mégsem fürödtünk aznap, legalábbis nem a Balcsiban, hanem a siófoki Galerius Fürdőben.

Később csodaszép napos idő lett, naná.... És a víz másnap reggel ugyanolyan tiszta volt, az előző napi viharos szélnek nyoma sem volt:

Érdekes volt egyébként megfigyelni, hogy Szabina volt eddig a bátrabb, pár éve pont ő fürdött a szeles, hullámos Balatonban, most inkább Petra volt a merészebb. Eleve ő az, aki úgy gyalogol be, hogy meg se kottyan neki a víz, nem nyavalyog, hanem mártózik és strandol.

Folyt. köv.