Tavaly voltunk először a Burger's Zoo-ban és nagyon tetszett mindhármónknak. Most kicsit fáradtan érkeztünk, mert előző nap voltunk az Eftelingben, úgyhogy csak a kedvenc helyeinket jártuk be: a Bush-t, az Óceánt, a Mangrove-t, és a Sivatagot.

Most egy 'csirke' vagy gyík sem futott át a lábunk alatt, de még egy nyomi denevért sem láttunk, mint tavaly, úgyhogy kicsit csalódott voltam, mert nem volt mivel ijesztgetni Petrát.

Valamiféle növény termése vagy virági kinyílva. Nem mertünk közelebb menni, nehogy húsevő legyen és bekapjon bennünket.

Ez ugyanaz, csak még alszik.

A földi malacok nagyon aranyosak, a Burger's Zoo kabalaállatai, de nem volt kedvük közelebb jönni.

Ebéd az étteremben. Még a csokifagyit is csokival kanalazzuk.

Szabina is természetesen.

A Mangrove-ben Szabina sokkot kapott a pillangóktól, úgyhogy ő a bejáratnál várt bennünket. Petra hősiesen végigjött velem a Mangrove-n, de ő is rinyált, ha egy halálosan veszélyes, mérges pillangó felénk szállt. Néhány a halálos pillangókból:

A sivatagban lustaság volt, hiába röfögtünk Petrával a pekariknak, azokat a fülük botját sem mozdították.

Úgyhogy a saját kismalacaimat fotóztam:

Az óceánban mindig a cápák akváriuma a legizgisebb, most is. A legtöbb akvárium fala 10 cm vastag, ez alább jól látható.

A cápák akváriumának 35 cm vastag a fala, biztonsági okokból. A legnagyobb cápa az akváriumban egy kalapácsfejű cápa.

A cápáknál jó sok időt eltöltöttünk, mert nagyon impozáns az akvárium, és a benne élő állatok is.

A kéthetes májusi vakációban idén két kirándulást terveztünk be, egy napot az Eftelingben, és egy napot a Burger's Zoo-ban. Utóbbiról legközelebb.

Nem fűzök kommentárt a képekhez és videókhoz, mert már volt szó az Eftelingről nem egyszer. 

Utolsó nap Camden Market-é volt. Camden Town London egyik negyede, itt helyezkedik el a Camden Market, vagyis a camdeni piac. 

A piacnak több bejárata van, pl. Camden Lock, Camden Market, Camden Stables, ésatöbbi.

Az internet ezt írja Camden Town-ról: "egyél, igyál, vásárolj és táncolj", vagy "bohém piac", vagy "alternatív hangulatával, élőzenével, előadókkal csábít London híres piaca, ami nem mellesleg egy csodás vízi út mellett fekszik", vagy "nem számít szokatlan látványnak a bőrruha, a szegecsek és az acélbetétes bakancs". Mind igaz.

A piac számomra legszebb része a a Camden Stables, vagyis a camdeni istállók, aminek a kiterjedt, néhol zegzugos utcácskái, nemzetközi ételei és termékei miatt igazán fantasztikus, megfoghatatlan atmoszférája van. És a lószobrai miatt, amik még négy éve ott voltak minden kis utcácskán és zegzugban, mára viszont már valamiért eltávolították őket. Ezt nagyon sajnáltam, mert Szabinának sokat meséltem a hatalmas lovakról, amikkel majd fényképezkedhetünk. De szerencsére az interneten van erről is kép, úgyhogy most azokból válogattam, hogy valamennyire érezzétek, milyen is lehetett a régi atmoszféra az Istálló-piacon.

A Camden Market a 20-as években egy raktárterületként kezdte pályafutását, lerakóhelyekkel, átrakóhelyekkel. Egy kereskedelmi központ, ahol szükség volt a lovak erejére. A jelenlegi Camden Stables (Camdeni Istállók) a régi istállók helyét kapta meg. És az üzletek az istállókban vannak berendezve, ami egyértelműen látszik a legtöbb üzleten. Igazán különleges élmény végigsétálni ezeken az üzleteken.

A Camden Market többi része is fantasztikus, a főutcán az üzletek különleges díszítése igazán lenyűgöző.

A hipermoderntől:

A bio-ig:

És a már fentebb említett csatorna egy részlete:

És Amy. London és a Királyság egyik büszkesége, a 27 évesen elhunyt világhíresség Camdenben lakott, és itt is halt meg. London számos pontján vannak Amyhez kötődő épületek és helyszínek, a legjelentősebbek azonban Camdenben vannak. Az Istálló Piacon van felállítva Amy életnagyságú szobra 2014 óta.

Itt pedig mi 'szobrozunk' kevésbé híresen:

És akkor egy kicsit gasztrózzunk. Neeeem, nem mint tudjátok, mi nem eszünk nagyon változatosan, Szabina válogatós, én vegetáriánus vagyok, Petra az, aki a legtöbbféle ételt megeszik, és ő a leginkább bevállalós is. A gasztroblog rész emiatt nem lesz nagyon kiterjedt, inkább csak emléket állít néhány ételnek, amit mi megkóstoltunk. Azért csak néhánynak, mert picit későn jutott eszünkbe, hogy fotózzuk az ételeket, amiket megeszünk. 

A Fish&Chips Anglia kultikus étele, régebben újságpapírba csomagolták és ecetes savanyúságot csomagoltak mellé ha a vevő kérte. Amikor tinikoromban volt szerencsém Angliába menni, még így kóstoltam a fish&chips-szet. Most is biztos van még ilyen, de mi most egy 'hamburger üzletlánc-mintára' összeállított ételdobozt kaptunk, abban volt minden, az ecetes szószt, vagy majonézt, ketchupot magunknak kellett elvenni a pultról, ha azt kértünk hozzá. Ez egy nagy különbség Anglia és Hollandia között. Itt minden szószért fizetni kell, ott ki van téve, annyit veszel el, amennyit akarsz, ingyen van.

Finom volt, kicsit zsíros, de lehet, hogy ilyennek kell lennie. Itt Petra csípős csirkeszárnyakat evett, Szabina pedig hot-dog-ot. Igen, enyém volt a hal, a csajok meg sem kóstolták.

Az M&M's World-ben is volt gaszto-pillanat. Minden érkezőt megkínáltak pár darab csokidrazséval. A lányok ezeket kapták:

Itt vettünk is két zacskó csokidrazsét, de az is mind eltűnt a feneketlen kislány-bendőkben, mielőtt fotóztunk volna.

A mekizésről nem csináltam fotót, azt ismeritek úgyis. A Pret A Manger-ről sem, de hozok a netről nektek.

A Pret logójában ez van: organikus kávé, természetes ételek. Kábé ennyi. Rengeteg szendvics, saláta, tészta, bio sütik, dzsúzok, joghurtok, stb. Egyszerű, gyors, egészséges. 

A Borough Market-en a lányok nagyon finom kézműves brownie-t és pikáns fahéjas csigát (igen, Petra) ettek, képem nincs, de a fincsi kávéról, ami az útikönyvekben benne van, mint ajánlat, igen. Petra jegeskévát iszik, én meg tejeset. A hely neve: Monmouth Coffee.

És Camden Town.

Petra valamiféle különleges fánkkal kezdett, igazán roppanós volt:

Majd a buborékos gofri, tejcsokiszósszal és tejszínhabbal:

A kínai csirke és loempia, sült zöldséges tésztával:

Ezzel is úgy jártunk, mint olyan sok más étellel, rávetettük magunkat, és majdnem az utolsó falatnál jutott eszünkbe, hohó! Fotó! A zöldséges loempia már eltűnt a gyomromban, és a tészta nagyja is. A kislányok elmondása szerint soha de soha nem ettek még olyan finom csirkét, mint ez. A panírja finom roppanós volt, az íze kiváló, csak messzire kell menni érte. Petra azóta is emlegeti. A kínai standnál kínálgatják a falatokat, így csábítják a vevőket. Erre lehet csábulni, ha az ember eszik húst, az biztos.

Ezután megint édes következett, almás pite mályvacukor krémmel, és whooppie pie.

Ez utóbbi két csokoládés kekszből áll, amik nem roppanósak vagy omlósak, hanem puhák, ebben mályvacukor krém van.

Majd kávé, Petrának jeges, nekem tejes - mint mindig.

Természetesen ezeken felül is ettünk, ittunk, de sokszor elfelejtettük, hogy fotózzunk. Hiába no, nem vagyunk gasztrobloggerek, csak enni szeretünk.

Valami, ami egyetlen londoni blogból sem maradhat ki:

A londoni taxi. A taxik már nem kizárólag feketék, bármilyen színben előfordulnak, de azért a fekete a legjellemzőbb, még mindig.

A másik dolog, ami kellemesen meglepett, Londonban, és lehet, hogy a Királyságban mindenhol, ingyenesek a közvécék. Hollandiában, és az általam ismert és látogatott európai országokban mindenhol kell fizetni a vécéért, de Londonban sehol!

És még valami. Mivel ez a blog a lányok öröksége, így olyan fotókat teszek most fel, amik csak a számukra bír jelentőséggel, a vonatjegyeket, és a londoni bérleteinket. Ezeket használtuk minden alkalommal a földalattin, és mivel a fizikai jegyeket nem tartottam meg, így mégis emlékeznek majd hogyan utaztunk együtt.

A második napra időzítettük a beltéri látványosságokat, a Sealife-fal kezdtünk. Itt is voltunk már Hollandiában nem is egyszer, mert nagyon szeretjük, és már Németországban is megnéztünk egyet, most a londoni került terítékre.

Rögtön belépéskor majdnem mi kerültünk terítékre, ugyanis itt egy olyan folyosón lehet belépni, ahol a lábunk alatt üveg van, az alatt pedig a cápák medencéje. Ilyet nem láttunk még, és nagyon tetszett mindhármónknak.

Szabina lába alatt a cápák:

Petra sipákolt egy kicsit, hogy ő ezen nem megy végig, de jól ki van találva, ha nem mész végig, nem jutsz be a vízi állatkertbe.

Bent is a cápák voltak a legnagyobb attrakció, mert hiába no, mi rendszeres állatkertbe járó népek vagyunk, csikóhalat, ráját meg bohóchalat láttunk már ezerszer. Lassan mondjuk cápát is!

A víz alatti felvételekhez (nem is voltunk víz alatt, de mégis) nem volt elég fény, pedig Petra szuper i-Phone-jával fényképeztünk, de hiába. Szúrok egyéb halakat is, mert volt belőlük bőséges választék.

A medúzák úgy változtatták a színüket, ahogyan a környezetük változott:

Mi a fene nőtt az orromra?!?

Petra azt mondta, hogy a fenti képet nem merem feltenni a blogra. Hát kisanyám nagyon is merem. Pont ilyen hülye vagyok, minek tagadni?

Az egyik legérdekesebb rész, amit még soha nem láttunk, a hangyák részére épített átlátszó alagút. Itt meg lehetett nézni, hogyan cipekednek a hangyák.

Miután végeztünk, elmentünk megebédelni, de mivel én vega szendvicset akartam enni (Pret A Manger - aki ismeri) a kiscsajok meg Mekit (ki nem ismeri?) így muszáj volt dupla ebédet tartani. A Pret A Manger mindenhol megtalálható angliai szendvicshálózat, finom, választékos és olcsó szendvicseket, leveseket és salátákat kínálnak. A Sealife mellett is van egy, ott bekaptam egy szendvicset és nekiindultunk keresni a Mekit. Keresés közben elhaladtunk a Downing Street 10 mellett, de Theresa May is ebédelhetett, mert nem láttuk. Csak a gépfegyveres őröket. Elhaladtunk a Királynő lovas őrei mellett, és elcsodálkoztunk, hogy ezek a pacik igazán komoly kiképzést kaphatnak, - meg a lovasok is nyilván - ki a fene akarna órákig kint állni, rezzenéstelen arccal/pofával tűrni a sok turistát és fényképezést. 

A srác még csak nem is családtag, mégis egy csomó ember fotóalbumában benne van. És most már a miénkben is.

A Trafalgar Square-t nem fényképeztem le, pedig az itt van a Downing Street végében, de a Piccadilly Circus-t (Picsadili cirkusz) igen. Íme:

De amint fent is látjátok a TRAF SQR-re is erre kell menni.

Éspedig azért nem mentünk a TRAF SQR-re, mert Szabina a királynő lovait akarta látni. Csakhogy nem üvegfal mögött, úgyhogy mikor ezt kiderült azt mondta, hogy oda ne is menjünk akkor be. Átvágtunk a St. James parkon, megcsodáltuk a madarakat - nem igaz, mindannyian féltünk tőlük -, de a mókusoktól nem féltünk, mert nagyon barátságosak voltak. Sajnos nem tudtuk, hogy ennyire barátságosak, mert ha tudjuk, viszünk valami harapnivalót nekik. Egy férfitől simán elvették az élelmet amit nyújtott nekik, úgyhogy ha valaki a St. James parkba készül, vigyen mogyorót.

Miután átértünk a parkon, megpillantottuk a Buckingham palotát.

Ismeritek azt a hagyományt, hogyha a Királynő otthon van, akkor a Union Jack, vagyis a brit zászló van kitűzve a palota tetejébe?

De amint látjátok, a palota tetején nem a Union Jack lobog, hanem egy másik zászló, az ún. Royal Standard. Ez azt jelenti, hogy a Királynő nem volt otthon, amikor ott jártunk.

A mi Buckingham/royal Szelfink:

Nem, a bobbyk nekünk se mosolyogtak:

Én mondjuk nem is láttam volna ilyen távolságból.

Miután kirojálkodtuk magunkat, elindultunk a Madame Tussaud's viaszmúzeumába.

Dáviddal és Vikivel:

Morgan Freeman-nel:

Meghan és Harry:

Audrey Hepburn:

Fogalmamsincski Szabinával:

FÚJ! Ne rágd a körmöd Charlie!

Hát ezért nem volt otthon ez a Bözsi! Itt szelfizett a turistákkal!

King Kong szeme valamiféle mozgásérzékelővel van ellátva, mert pontosan azokra néz, akik előtte elhaladnak:

A hollywood-i nehézfiúk:

A politikai nehézfiúk:

Denzel Washington, Eddie Murphy, persze, Obama elnök.

És a popszakma:

Amy Winehouse, London szülötte, nagyon büszkék rá, itt is helyet kapott:

A One Direction, akik az Egy Irány után azóta ötfelé oszlottak fel:

Itt, fénysebességnél, hajápolási tanácsokkal szórakoztatott Chewbacca. Jó arc, csak nehézkes az akcentusa.

Ezután egy London történelmét bejáró (betaxizó) körútra mentünk, nagyon szuper volt. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok cameraman (camerawoman) mert nem tudok szép felvételeket készíteni, de azért megpróbáltam:

Majd egy fantasztikus 4D-s vetítésre ültünk be, de mivel azt már végképp nem vállaltam be, így nektek kell Londonba utaznotok, hogy megnézzétek. Mert megéri.

Folyt. köv.

Elhatároztuk a lányokkal, hogy minden évben meglátogatunk egy európai nagyvárost, az első úticélnak pedig Londont választottuk. Vonattal mentünk Rotterdamból, körülbelül három óra alatt ott is voltunk a St. Pancras nemzetközi vasútállomáson.

Az Eurostar vonatra, ami Hollandia és Anglia között, Belgium és Franciaország érintésével közlekedik, ugyanúgy be kell csekkelni, mint egy repcsire. A különbség, hogy két koffert és egy kézitáskát személyenként díjtalanul lehet felvinni, és folyadékot is vihet magával az utazó. Mi három hátizsákkal mentünk, szóval nem kellett extra poggyászt jelentenünk. 

Szabina kedvence egész Londonból a földalatti volt. Legszívesebben tőlünk kicsit távolabb állt meg - leülni nem akart - nagyon élvezte az 'önálló' utazást a londoni metrón. Petrának is tetszett eleinte, de aztán tengeribeteg lett a metrózástól. A kocsik ugyanis ide-oda himbálóznak, és ráadásul nagyon meleg is van. Ezt én is átéltem már egy pár éve a londoni metrón, kellett idő, hogy hozzászokjak, és most sem volt a kedvencem.

 A megérkezésünk utáni napon az első attrakció a London Eye volt. Nagyon tetszett a lányoknak, úgyhogy minden irányból lefényképeztük - felülről nem.

Petra szerint a következő képek olyanok, mintha Photoshop-pal készültek volna. Ha a kabin tartóváza nincs a képben, olyan, mintha csak lebegnénk London fölött.

Az alábbi vityilló ad otthon a London Dungeon-nak, és a London Sealife-nak. Ez utóbbit a második napon néztük meg, a Dungeon-t kihagytuk.

Miután körbementünk a London Eye-on, egy kis városnéző hajótúrára mentünk a Temzén. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert a négy napból csak egyen volt kellemetlen, esős, borús, szeles idő, így arra a napra időzítettük a fedett attrakciókat. A Temzén tett városnéző túra nagyon tetszett nekem is és a lányoknak is. Egy csomó mindent lehet megnézni - még ha távolból is - ami rengeteg gyaloglásba, metrózásba vagy buszozásba kerülne. Például a Tower of London-t:

Vagy a mellette álló Tower Bridge-t, ami alatt el is hajókáztunk.

A fenti képen a Tower-tól balra a Shard látható, ami London, Anglia és az EU legmagasabb épülete. A jobbján pedig a Walkie Talkie, ami a formája után kapta a nevét. A Shard-ot én a formája után Szauronnak kereszteltem volna...

És a Westminster Palota a Big Ben-nel, khm-khm.

Mondom a csajoknak amikor a London Eye-on voltunk, 'nézzétek csak, ott a Big Ben.
HOOOOOL?!?!
Az állványok alatt.'

A felismerhetetlenségig fel van állványozva, csak a négy órája látszik ki. Úgyhogy ideszúrom azt a képet, amit a netről töltöttem le kirándulásunk megkezdése előtt, és ami mindhármónknak a háttere volt a mobilunkon Londonban.

Miután meg voltunk a belvárossal, elmentünk a Borough Market-re, megkóstolni ezt az - erről majd egy másik blogban. Ez a piac az egyik legrégebbi Londonban, és nem túl nagy, viszont rengeteg finomságot kapni.

Majd a lányok számára talán a legfontosabb állomás következett, az M&M's World London. 

ODANÉZZ SZASZ!!!!

NÉGY EMELETNYI CSOKI!!!!

Az egyik emeleten, falba épített műanyag tárolókban várakoznak a különféle színű, árnyalatú és ízű M&M's-ek. Lehet zacskóba és különböző méretű poharakba mérni a csokidrazsékat, olyat mixelhetünk, amilyen csak tetszik.

Az M&M's World mögött kezdődik a Chinatown, de oda már nem mentünk be, csak megörökítettük a bejáratát.

Folyt. köv.