Az utazás két napig tartott és igazából nem volt leányálom, legalábbis nekem nem. Kemény dolog az osztrák-német-holland autópályákon vezetni, el is fáradtam rendesen. Ám a lányok és Csili ügyesen bírták, a második nap utolsó órája volt már nyöszörgős, egészen addig nem volt velük gond. És igazából akkor sem, hiszen ki is ítélhetné el őket egy kis nyafogásért amikor már bucira ülték a feneküket 2 nap alatt. Amúgy kényelmesen, konvojban utaztunk, elől Pisti én pedig mögötte, mivel az utat nem ismerem teljes mértékben, szükségem volt vezetésre. A lányok maximum azon kaptak össze, hogy mit nézzenek éppen a dvd-ben (vagyis a tévében, ahogy ők hívják). Helgával az összes Eperkét, Sharon naplóját, Roary a versenyutót és még ki tudja mit tanultunk meg úgy kívülről, hogy a mesét nem is láttuk, csak a szöveget hallottuk, de azt egész álló nap. Pipi és Szasza bohóckodnak az oszták autópálya melletti pihenőhelyen:

A mamák Ausztriában:

Első este Németországban Schwarzach-ban álltunk meg egy nagyon kellemes, kutyabarát hotelben aludni. A két lány a két mamával, mi pedig Csilivel egy szobában aludtunk, de előtte még sétáltunk egy kiadósat a lejtős utcákon. (Hiába no, én sétamániás vagyok. :D). Pipi a schwarczah-i hotel előtt:

Látkép az utcából ahol a hotel van:

Szöszi és Szasza a hotel mellett:

A hotel ahol megszálltunk:

Mit mondjak nekük Pistivel nem kellett esti mese. :D Másnap reggel egy helyi kisboltba mentünk be reggelit venni, ahol a két leányzó vásárlást imitált 2 mini bevásárlókocsival, és ez úgy megtetszett az eladó hölgynek, hogy kaptak 1-1 kis csomag gumicukrot. :D

Második napra már kicsit a csajok is elfáradtak, ha pl. szóltunk Pipinek, hogy"odanézz mekkora híd" vagy "azt nézd milyen gyönyörű hegy van előttünk" akkor a válasz: " aha, naggggyon szép", de ezt olyan hangsúllyal, mintha egy csokor galandféregre hívtuk volna fel becses figyelmét. Úgyhogy végül nem is szóltunk neki, úgyis fogja látni a környéket  még párszor. :D Sajna Hollandiába már sötétedéskor értünk, hiába mutogattuk a legelésző tehenek, lovak, mindenféle mezei jószágok tömkelegét már nem nagyon láttunk belőlük mi sem semmit. Kb. 7 órakkor érkeztünk meg a házhoz, ami belülről még ekkor is úgy nézett ki, mint egy elbacarintott harcmező, ahol kartondobozokból készültek a lövészárkok. (Később anyám miatt nézett ki minden reggel így a lakás, mert egyfeszt elbarikádozta magát Csili elől éjszakára. Így az első hetet mintha katonai táborban töltöttük volna. (Ehhez én is hozzátettem az elviselhetetlen stílusommal, amit csak részben magyaráz az iszonyat fáradtság amit akkor éreztem és a tennivalók tömege miatti nyomott hangulat. Ezúton is elnézést a mamáktól. :D) Másnaptól ezerrel belevetettük magunkat a mindenfélecsinálásba, festés, főzés, takarítás, intézkedés, ebből állt az elkövetkező 4 napunk.

Folyt. köv.