Tényleg hosszú nap volt a mai, ugyanis Csili 5:40-kor ébresztett, 6-ig meg már nem láttam értelmét visszaaludni. Valamiért Csili nem érzi jól magát fent az emeleten, legalábbis a mi hálónkban nem. Tudom, hogy az állatoknak vannak különleges érzékei, kíváncsi lennék, hogy miért nem szeret ott lenni? Én viszont szeretek vele aludni, főleg ha Pisti nincs itthon, és Gyulán soha ki nem mászott volna az ágyból amikor Pisti nem volt otthon. Itt meg azonnal bújik a takaró alá és egész éjjel ott gubbaszt. Néha ficergett ugyan, lehet, hogy ki akart volna jönni, de én meg be voltam ájulva úgy kifáraszt ez a 2 némber. :D

Csili keresztbefekszik egy autópályán:

Ma a suliban megint kaptam egy értesítőt, hogy 17.-én lesz vmi karácsonyi ünnepség délután, röhögtem is magamban, hogy a múltkori értesítőt is kb. 2 hétig tartott lefordítani, ezt is csak befejezem majd 17.-ére, hátha kiderül mi lesz a teendő ott. :D Amúgy csak így tudok egyelőre tanulni, fordítok mindenfélét. :D

Pipi számítógépes játékot játszik:

Szabina mostanában felcibálja Dilmit az egyik kanapéra és ott ugrál rajta. Szerintem jobb lehet a rugózása a jószágnak, mindenesetre Szasza már jópárszor leesett az ágyról Dilmistől, mégis újra és újra visszamászik.

Na de a csajokról: Szaszával megint motoroztunk délelőtt, bankba végül nem mentünk el, majd holnap. :D Eperke szezon van nálunk, csak Eperkét hajlandó nézni és semmi mást. Még a Lovasklub (vagyis Loastubb, ahogy ő mondja) sem érdekli, azt sem tudom hol az egyetlenegy Loastubb dvd-nk, azért remélem nem tűnt még el. Kezeli a dvd lejátszót, kiveszi, beteszi a lemezeket, hajj, de rettegek nehogy eltörjön egyet is közülük, főleg ne a Pipiét! Ma egészen ügyesen játszottak itthon, és remekül ebédeltek. Vagyis inkább Pipi. Még mindig volt egy kis borsóleves, azt megettük, készítettem után borsófasírtot rizzsel, és nem szeretem a saját főztömet dicsérni, de most muszáj lesz. A fasírt a kényes-fényes gyomrú, borsóutáló Nagyhercegnőnek is nagyon ízlett, a rizs nem is kellett neki. :D És amúgy nekem is nagyon bejött és nem is macerás a dolog. Úgyhogy felkerül a repertoárba.

Gyorsan lekaptam a "kertet" is. Amúgy nem tudom milyen névvel kellene illetni, mert a kert csak jóindulatú hazugság. :D

Ezt látjuk a ház hátsó kijáratából. Jobbra a fal mellett látszik a borostyán és valahol egy kis cserépben ott van a  vadszamóa is. Csili a macskákat a kutatja, mert mindig idepofátlankodnak. A szemközti 2 ajtó közül a jobb a kert hátsó kijárata, ami egy sikátorba vezet. Ott lehet kihúzni a kukákat, kitolni a bringát és hasonlók. A másik egy kis sufni ajtaja, ami iszonyúan dohos. Nem tudom mit lehetne csinálni vele. ???

A ház a kert végéből nézve:

Ja! Ma sétálás-motorozáskor a Kutyaszar Boulevardon annyira megtetszett Szasza a kismotorjával egy bácsinak, hogy az kijött a buszmegállóból, magyarázott vmit Szaszának (semmit nem értettem belőle sajnos :( ) majd odajött hozzá és kezet fogtak! Édes volt az egész jelenet, nem gondoltam, hogy Szasza kezet fog nyújtani neki, de édesen odanyújtotta a bal kezét. Ő ugyanis mindig a másik kezével fog kezet. :D
Mert nem is mondtam, hogy itt minden találkozáskor és búcsúzáskor kezet kell fogni egymással, nőkkel is egyaránt, és nem csak a férfiak a nőkkel, hanem a nők is a nőkkel. Kezdem megszokni és úgy látszik, hogy a gyerekek is. :D

Játszanak a csajok, persze mindent szétrámolnak. Ha kitartó vagyok, akkor Pipivel össze tudok pakoltatni, Szasza nem érti. Vagy nem akarja...

Szasza táncol:

Amikor menni szoktunk Pipiért a suliba Szaszával, akkor Szasza mindig motorral jön. Ahogy beérünk a suliudvarra azonnal hátramotorozik a hátsó nagyobb udvarrészbe és százezerrel dönget a szülők és a gyerekek közt. :D Ma odaálltam Pipiék ablakához, hogy megnézzem öltöznek-e, készülődnek-e már, és látom, hogy Pipi "beszélget" a mellette ülő kislánnyal. Na jó! A beszélgetést alapvetően szájjal végezzük, és bár ők is szóltak vmit egymáshoz, a kezükkel és az egész testükkel "beszélgettek". Olyan megható volt látni, hogy megérteti magát és megérti amit neki mondanak annak ellenére, hogy nem egy nyelvet beszél a többi gyerekkel! Tényleg sok mindent ért már, mégha nem is mond szinte semmit. Ma pl. mondja, hogy a takarítónéni megkérdezte, hogy Szasza (aki éppen ott motorozott el mellettük) a testvére-e és ő mondta, hogy igen.
Kedden reggel meg amikor beértünk a suliba, az még nem volt nyitva, így vártunk a többi szülővel és gyerekkel. És egyszer megjött az egyik kislány, azonnal hatalmasat köszönt Petrának, majd kézen fogták egymást és elvoltak. Megsimogatták egymás haját, nevetgéltek, bohóckodtak. De a nevét nem tudjuk a kislánynak! :D Szóval Pipi remekül kommunikál. És ma, hogy nem volt délután tanítás, készítettem neki feladatlapot a sulis feladatlapok mindtájára és szépen, ügyesen megcsinálta őket.

Olyan idétlen vagyok, hogy nem hordom magammal a fényképezőgépet, de ma megfogadtam magamban, hogy MINDENHOVÁ el fogom vinni és amit csak lehet fényképen is megörökítek!!!!

Van egy nagyobb falrészlet a házban, az első emeleten a 2 szoba között, és elhatároztuk Pistivel, hogy ide minden fontosat felteszünk, ami emlékezetes, vagy mérföldkő az életünkben. Eddig 2 kép és egy óra van fent:

A fenti képet Pistinek csináltattam szülinapjára pár évvel ezelőtt egy portrérajzolóval. Pipi és Pisti látható rajta. A következő fotón lévő kép tulajdonképpen egy gyerekkori fotóm, amit az Új-Zélandon élő barátnőmtől Beától és a férjétől Rhys-től kaptunk házasságkötésünk alkalmából. Bea a gyerekkori legjobb barátnőm, 10 hónapos korom óta "ismerem". Nagyon távol kerültünk egymástól fizikailag, de sokszor gondolok rá, és így most még többet fogok. :D Az óra pedig Pisti öröksége Nagyitól. Igaz, hogy nem jár, de nekünk nagyon fontos, hogy mindennap láthassuk.

Erre a falra fognak felkerülni még a gyerekek ballagótáskái, Pipi és Szasza bölcsis batyuja, és minden más ami fontos nekünk. Szerencsére elég nagy a fal. :D

A következő fotót azért csináltam, hogy érzékeltessem milyen meredek a lépcsőnk. 

A lábam hegye nem azért lóg le a lépcsőfokról mert 47-es, hanem azért, mert ilyen keskenyek a lépcsőfokok! Hajmeresztő és bazira kényelmetlen. Pedig lenne hely nagyobb, kényelmesebb és biztonságosabb lépcsőnek, mégis ilyeneket csinálnak itt.

És akkor a fektetési ceremóniáról: miután a királylányok lefekszenek az ágyaikba, elhelyezték a megfelelő mennyiségű marhaságot maguk mellett/alatt, kezdődhet a fektetési mizéria. Először egy angol gyerekdalt énekelek neki, amit Pipi tud is, Szasza félig angolul félig halandzsában adja elő, és felváltva énekelik a refrént, vagyis az állati hangokat. (A dal ugyanis a dzsungelben élő állatokról szól.) Majd a "jó éjt Szabina/Pipike, búcsúzik az anya/apa/Csilike....mára, bújjál hát te is be hamar a jó puha ágyba" c. Füles mackó által divatba hozott altatót énekelem el az összes variációban, attól függően, hogy ki búcsúzik kitől. Ez 8-10 variációt jelent, bár most felkerültek a Pipi búcsúzik Milánkától és a Milán búcsúzik Pipitől variánsok is, így a fektetési műszak hossza egyre csak nyúlik, mint egy rágógumi. Ezután jön a "zik-zik" (Szasza hívja így) amit egy másik medve, jelesül Mici hozott a köztudatba. Ez az "Egy napon mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt" ....c.) amit már hipersebességgel szoktam előadni néha, a csajok meg erre ébrednek csak fel igazán! A refrént minimum 2x kell ismételni!!! Ma elég volt 1x. :D És akkor az idevágó képek: Sinterklaas baldachinja:

Ugyanez benne a Nyúllal:

 És még egyszer:

Szabina is ciffrázza a fektetést, a babájának is kell puszit adni:

És két tipikus Szabina arc a végére: