Sajnálom, de most nem tudok rendes, ünnepi blogot írni, mert nagyon fáradt vagyok, képek sem lesznek, bocsi.
Először is MINDENKINEK KÖSZÖNÖM A KÖSZÖNTÉSEKET MINDEN TERÜLETEN (iwiw, facebook, e-mail, sms, telefonhívás és itt a blogon is). Elkezdtem válaszolgatni, de rengeteg üzenetet kaptam, ne haragudjatok kérlek, de nincs időm és energiám erre a sok kedves megemlékezésre reagálni!
Pistinek könnyű dolga volt az ajándékválasztással, mivel 2 napja lerántotta a telefonomat (kapot), így egy nagyon aranyos kis telefont kaptam tőle. Pipi a suliban rajzolt nekem, Szasza pedig a szokásos égedelem-rossz volt. :D
Tortát is kaptam, de sajnos már nem vágtuk meg, mert Pipivel az ügyeletre kellett menni. (Bár megfogadtam, hogy többet nem írom meg ha betegek vagyunk, mert csak aggódtok!) Szóval Pipinek erős hasi fájdalmai voltak, eleinte csak alkalmanként, majd egyre erősebben és összefüggőbben. Adtam neki fájdalomcsillapítót, de csak nem múlt, úgyhogy felhívtam az ügyeletet és 10 perc múlva már ott is voltunk. A doki végigtapogatta, húzta, nyúzta, de a vizsgálat alatt Pipi igazán sehol nem fájlalta a pociját. Majd amikor mondta neki a doki, hogy ugorjon le az asztalról, akkor azt mondta, hogy nem. A doki erre azt mondta, hogy ez egy teszt, ha leugrik tuti nincs baja, ha nem ugrik, akkor valószínűleg mégis van valami probléma. Azt mondta hogyha fennáll továbbra is a probléma, akkor forduljunk a háziorvoshoz (az idiótához) és lefekvés előtt adjak neki újra fájdalomcsillapítót. Annyit azért mondott, hogy semmi komoly baja nincs Pipinek. Hát ennyi a szülinapi sztori... :(